Sajnos már egy ideje leszálló ágban volt a Pókember, méghozzá a Nemzetellenes összeesküvés óta. McFarlane erősen megosztó volt: voltak, akik imádták, voltak, akik ki nem állhatták, és lassan egy éve csak ő rajzolt a CSP-be. Talán betett az is, hogy a Nemzetellenes alatt fél évig talán semmi egyéb sem volt a lapban, mármint cikkek, levelezés, ilyesmik, vagyis aki nem bírta Mekit, az csak megvette a lapot, és semmit sem talált benne, amit akart.
Ezért (is) váltottak át akkor az Amazingről a Web of címre, ami viszont azoknak nem tetszett, akik szerették Mekit, és kitartottak mellette. Amikor én odamentem, és láttam, hogy mik a lehetőségek, akkor ajánlottam, hogy adjuk ki a Rózsa nevét, ami annyiban tényleg jó volt, hogy az alatt nem voltak negatív olvasói levelek, az mindenkinek tetszett. Viszont úgy véltem, hogy az olvasók megtartása érdekében feltétlenül vissza kellett állni az Amazingre - például emiatt sem lehetett a 6-7 részes Child Withint sem kiadni. Egy még belefért, hogy a 100-as számba valami komolyabb kerüljön, aztán vissza is álltunk rá a 102-essel. De mire elértünk addig, az olvasók Meki óta lefeleződtek. Úgy volt, hogy a Semic nem csinálja tovább az egészet, megszűnik a Pókember. Ekkor jött ez a lehetőség, hogy közös kiadás, költségmegosztás, illetve annak kipróbálása, ami Hollandiában jól bevált: ott is viszonylag keveset adtak el a Pókemberből, de elég drágán adták, és így eltartotta az újságot az a kevés ember is. Nem gondolnám, hogy a dupla terjedelmet dupla áron kellett volna adni alapesetben, ez nyilván közrejátszott.
Viszont elég sokan reklamáltak azért is, hogy 32 oldalas a Pókember - a többi képregény ugye mind 48 -, és teljesen olvasóbarátnak tűnt, hogy végre 72 oldalas lesz.
Amire senki sem gondolt, hogy a történetek világszinten is vállalhatatlanok lesznek. Hisz csak 5 hónappal voltunk az amcsi kiadás után, még én sem olvastam azokat a történeteket (még ugye internet sem volt, tehát a kiadónak is várnia kellett, amíg a Marvel elpostázza az aktuális képregényeket), és az egyedüli író is totál leszerepelt. 20 részig kellett várni, mire észbe kapott a Marvel, és a Spider-Man címet átadták egy másik írónak, de addig, vagyis másfél évig kínszenvedés volt minden történet. Nem feltétlenül az író hibája volt: a 90-es évek végére jellemző lett a sok dark sztori, és az olvasóknak már elegük lett az újabb és újabb fordulatokból, ezért a Marvel meghagyta, hogy minden legyen olyan, mint a 60-as években, laza és könnyed, semmi keménység. Hogy ezt miért pont Howard Mackie-re bízták, nem tudom, hisz ő addig csakis komolyabb sztorikat írt (a teljes Ghost Rider v2, vagy a pókos Klónsztori), és egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel a tingli-tangli írással.
Na ezt vettük át mi is, és nem volt miből válogatni (mint ahogy most a Hihetetlen Pókembernél), tehát mindent le kellett adni, ami kijött. Nem túl szerencsés megoldás, de akkor nem volt választása a kiadónak: vagy átállunk erre, vagy már nem jelenik meg a Pókember.
Újabb probléma volt, hogy Szeredás Lőrinc épp távozott, és új szerkesztő-fordító jött, aki a legfontosabb dolgot hagyta figyelmen kívül, ami egy újságnál csak létezik: a határidőt. Mindig késett a fordítással, emiatt késtek a megjelenések - néha egy egész hónapot - és hogy a kiadó ezt behozza, volt, hogy kéthetente jelent meg a Pókember - a duplájára emelt áron. Gondolom voltak, akiknek egyszerűen nem volt ennyi pénze, voltak, akik úgy gondolták, hogy egyszerűen nem hajlandóak ennyit fizetni azokért a gáz történetekért - és itt ért véget a CSP v1 a 127. számmal, decemberben.
