Ez kétségtelen, mindenhol ezt hozzák fel válaszként a kérdést boncolgatva, hogy miért lett Pókunk annyira népszerű hős a 60-as években. És valóban ez az a dolog, ami részben írói hiba, részben az elkerülhetetlen változás miatt kiveszett a Pókember képregényekből.
Viszont nekem továbbra is kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy erre mégis mekkora igény van. Nem árt észben tartani, hogy manapság végeláthatatlan azon óriási népszerűségnek örvendő filmek, videojátékok, könyvek, egyebek sora, ahol a főhős még véletlenül sem ilyen egyszerű, hétköznapi, karnyújtásnyi problémákkal szembesül.
A Lee korszak nyilvánvaló hátrányait vajon pont ebben a környezetben tudná legyőzni ez a hétköznapiság?