No elolvastam ezt is.
Érdekesen alakul a történet, végig fenntartotta az érdeklődésemet, a kíváncsiságomat, hogy Sarah mégis kivel telefonál, vagy egyáltalán miket szed és mi folyik itt a háttérben, Peter tudta nélkül.
Nem JMS-nek kéne köszönetet mondani a hullagyalázás után, ahogy az első oldalon írva vagyon, hanem JMS mondjon köszönetet jelen sztori írójának. Így egy ici-picit elviselhetőbb a szentségtörés.
Pár beszúrt telefonbeszélgetéssel, a megfigyelő rosszfiúkkal szépen terelődik a gyanúnk afelé, hogy itt Sarah benne van valamiben és ami még rosszabb: Peterrel is aljas céljai lehetnek.(azt azóta sem értem, miért mondta Sarah, amikor Peter zuhanyzott, hogy reméli nem hal meg senki...akkor a díler palival beszélt, és még sző sem volt a Fekete Kézről, meg a főnök fickó fenyegetéséről)
Persze közben kiderül, hogy a titokzatos megfigyelők nem olyan rosszfiúk, és Sarah sem teljesen az akinek elsőre látszik, és szerencsére az sem, akinek másodjára; és nem is olyan titokzatos ez a sztori, mint elsőre. Mindenesetre az dicséretes, hogy azzá tudták kezdetben tenni, s bár nem lett egy olyan nagy szám, az alapötlet sem az, szóval ahhoz képest ez egy szépen és tisztességesen megírt történet, ami igazából kiemeli még, az a párbeszédekben leledzik, nagyon jól sikerült ez a karakterközpontú írásmód és Sarah személyiségéről is sok mindent tudunk meg Peter és Sarah beszélgetéseiből. Csak az utolsó oldali Peter monológ volt nagyon béna, a lezárás is picit gyorsan elharapott. Én mégis valahogy egyáltalán nem bánom, hogy kevés akció van ebben a történetben...így sokkal érdekesebb, mintha minden 5. oldalon lenne valami nagy monumentális bunyó, robbantás, közelharc, vagy valami hasonló. Már csak azért sem baj, hogy kevés az akció, mert a rajzoló nem tud ilyet rajzolni ezen könyv alapján. A rajzok egyébként szépek mindenhol, bár Sarah nem olyan szép mint mondjuk Deodato-nál, MJ és Sarah arcilag eléggé hasonlít, Peter arca meg néha elég furán különbözőre sikerült, de mindezek ellenére nincs gond, sőt mint mondtam szép, mindaddig amíg valami dinamikusabb mozdulatsort nem kell ábrázolni. Pókembernél még elmennek ezek a fura semmitmondó beállítások, de pl amikor Sarah betör Dupreshez(asszem ez a neve) eléggé elképzelhetetlen a rajzok alapján, hogy mit is csinál, mi is történik pontosan. Gondolok itt olyanra pl, hogy tisztán látszik, hogy a fegyveres őrök elé ugrik, akik már az ugrást is nézik, és nem 20 centire érkezik tőlük, hanem másfél méterre. A következő kocka: megüti az egyik palit...nah jó. Közben azok mit csináltak? Tárt cseréltek? Vagy gondolok itt sarah mozdulatára az íróasztalon, akárhogy próbáltam elképzelni, hogy az meg milyen mozdulat lenne, és hogy ugrott onnan rá a székre, de semmi...szóval ilyenekre gondolok én itten. Persze gyanítom, hogy ez nem sokunknak okoz problémát, általában a nagy akciókon én is csak gyorsan át szoktam siklani, úgysem érdekesek, itt lehet azért figyeltem meg ezeket jobban, mert kevés volt belőle. Na mindegy, klasszisokkal jobb még így is, mint Romita Jr, szóval nagy baj nincs.
A kötet minősége ismét kifogástalan, bár elsőre nem gondoltam, hogy olyan lesz a külső felépítése(kinézete) mint a HihiPóknak, végül is a folytatása lenne vagy mi a szösz, szóval logikus és nagyon bölcs döntés volt ez a részetekről(höhh..vagy talán fel sem merült, hogy másféle legyen). Elírást nem találtam, a fordítás meg szerintem egészen remek lett. Mármint nem az eredetihez képest, azt nem olvastam, de tényleg nagyon könnyed és spontán szövegek vannak benne, jó beszólások, apró poénok: PÓKolba; mi a nyált keresek én itt; hagyj lógva és még sorolhatnám, elégedettek lehetünk ezzel is, tökéletesen passzol egy ilyen könnyedebb Pókember történethez. Grat Ati.
Mit mondjak még? Ez a sztori egy kellemes sebtapasz a Sins Pastra, s Sarah karakterét is sikerült szerethetőbbé tenni és így Gwen is meg volt említve párszor legalább, nehogy a feledésbe merüljön a neve.
Köszönjük ezt is, és remélem bár szépen lassan, de visszahozza az árát.
Szavazás