PPP 4,5,6 elolvasva. Bár Oki Doki nem tartozott sosem a kedvenc mákvirágjaim közé, feladta a leckét rendesen Pók Petyának. Az eddigi sorozatból - rajz szempontjából - a Jr. Romita által elkövetett szám tetszett a legjobban, de Al Milgrom-ra sem lehet panasz. Szerettem, hogy ebben az időszakban sokkal egységesebb volt a Pókember/Peter Parker karakter ábrázolása, nem úgy mint a későbbiekben.
Vészmanci viszont a favoritok között van, jó volt megint látni az öreg tökbomba dobálót.
Talán Facebookon jött szóba a Vésznmanó él című sztori (esetleges) kiadása. Nos, egy voksot én is letennék mellette.
Fekete Macseknak is örültem, hogy ennyit láthattuk, jó páros volt Spidey-val.
Néhány jelenet, ami még nagyon tetszett: pl az 5. számban
a kórházi bunyónál: "De most már látom, ki vagy valójában!"......hozzá az a röntgen-felvétel..... 
Bill Mantlo-nak se kellett a szomszédba mennie jópofa ötletekért...
Aztán az is ütős volt,
ahogy Peter határozottan fellépett Jamesonnal szemben, és jól leugatta az öreg kefefejűt...
Örülök, hogy az itthoni olvasók is láthatták
azt a jelentőségteljes pillanatot, amikor a sztori végén Póki befenyíti Dr. Oktopuncsot... Aztán csak az Amazing 297-ben tér észhez, és hiszi el, hogy ismét legyőzheti Pókembert. A magyar sorozatban anno /64.szám/ azért is volt emlékezetes számomra ez a kiadás, mert - ha jól emlékszem - először ott jelentek meg a "Levelek a pókhálóból" rovatban a kérdéseim és a rá adott válaszok.
Régi szép idők.
És ahogy elnézem a további terveket a PPP-t illetően, azt is mondhatnám: Új szép idők!
