Kezdem én.

A Farkas történet az elején szerintem azért emelkedett ki a többi közül, mert szokatlanul sok benne a magánéleti szál. Jóval komolyabban megismerhetjük belőle Robbie-t, Jamesont, Gloryt - és rajtuk keresztül természetesen Petert. De nincs elnyomva benne a magánélet rovására az akció sem, hisz a történet kerete a Vezér bandaháborúja a Lobo Fivérekkel, amit a Kaméleon próbálkozása is kísér. A legvége pedig, amikor Glory elsüti a fegyvert, óriási.
A Kozmikus Pókemberben két olyan pozitívum van, ami miatt érdemesnek láttam kiadni (azon túl, hogy a maga idejének egyik legnagyobb Póksztorija volt): az egyik az ellenségcsere, ahol üdítő változatosság volt egészen új ellenségeket látni Pókember mellett. Ismeretlen módszerek ellen mit lép, hogyan reagál az új képességekre. A másik, hogy a szuperhősvilág legnagyobb felelősségtudatával rendelkező Pókember miként képes feldolgozni a még sokkal nagyobb felelősséget. Az nyilvánvaló volt, hogy nem veszi könnyen, de a történeteiben mindig az a legérdekesebb, hogy különféle ingerekre hogyan reagál, mit gondol róluk, és mit tesz utána. Milyen lenne Pókember, ha nem lenne felelősségtudata? Venom. Milyen lenne Pókember, ha nem May néni és Ben bácsi nevelik fel, akik példaértékű erkölcsi útmutatást adtak neki? Kaine. Milyen lenne Pókember, ha ő lenne a leghatalmasabb szuperhős? Erre pedig ez a sztori adta meg a választ.
Elismerem, hogy a Kozmikus Pókember nem
oltári nagy történet, azaz nem egy Kraven utolsó vadászata, vagy Child Within. Mégis úgy gondoltam, hogy igen nagy kár lenne kihagyni.