Na, hogy feldobjam a témát kicsit: végre sikerült végigrágnom magam az Õrszemen. (Sentryyyyyy

)
Nem terveztem, hogy sokat írok róla, de ilyenkor úgy szoktam, hogy papírra vetem azt a pár gondolatot az adott dologról, ami olvasás, nézés közben eszembe jut(ha írni akarok róla persze), mert mire a végére érek, felét elfelejtem. és vagy 4 oldal lett.

Jó, nagy betűkkel, meg szellősen...na nem baj, max kaine, meg Ati elolvassa, ha a többiek nem mernek bevállalni egy hosszabb szöveget.
Szóval Õrszem. Nekem már a Jenkinses mini óta nagyon bejött a karakter, egyáltalán nem éreztem Superman utánérzésnek. Ez a fantom, hol volt, hol nem volt szuperhős, akit mind az olvasók, mind a figura hamis kitalálója Stan Lee elfelejtett, biztosan nem volt új ötlet, de a Marvel mainstream vizében szerintem egy eredeti ötletnek számít. Jó ötlet volt, hiszen erős túlzással persze, de még el is képzelhető lenne, hogy régen volt egy képregény, amit úgy zártak le egy időre, hogy a hőst a világában elfelejtették...nem volt vele ötlet, nem tudták tovább írni és jöttek az új ötletek a többi hősökkel, ő meg egyszerűen benntragadt az asztalok legmélyebb fiókjában. Egy időre szünetelt a kiadás, amíg kitalálnak valamit, hogyan is tovább...aztán sosem kezdődött újra. Mindez olyan régen volt, hogy már maguk az ősmotoros, 60-as évekbeli fiatalok emlékéből is kikopott az Õrszem néhány száma...
A történet elég ügyesen törekszik arra, hogy egybemossa a mi való világunk, illetve a képregény közötti határokat. Ennek egyik legfőbb eszköze, a figura igazi megalkotójának, egy létező, hús-vér írónak, Jenkins-nek a szerepeltetése. Talán még volt is, aki bedőlt a trükknek, és tényleg elkezdett az emlékeiben kutakodni, hallott-e már erről a karakterről. Azt az érzést próbálják belédtömni, hogy a Sentry igenis létezett korábban..ha már a képregényben képregényt írtak róla

...,A képregény a képregényben dolog szintén erre az álvalóságra játszik rá: mintha amit a kezünkben tartunk, lenne a valóság, és a képregény, amit Bob olvas lenne csak az egyedüli képregény, hiszen Bob abban is szerepel, mint kitaláltnak hitt képregényfigura(persze egy olyan világban, amiben Vasemberek, amkapok, pókemberek szaladgálnak, nem sok értelme lenne egy olyan szuperhős képregénynek, mint az Igazság arany őre, de ez most mellékes). Egy képregényfigura, aki még is létezik. Ott ücsörög mindenki előtt meggyötörve, ott van a hús-vér ember, aki kitalálta a karaktert...mely egyszerűen ott van előtte( a marvel való világban persze)! Jenkinsnek milyen lehetne már a valós valóságban...ha mondjuk Vasember, vagy Pókember megjelenne a hírekben, hát én biztosan összecsinálnám magam.

persze az sántít, hogy valaki, akiről senki nem tud semmit, betelefonál a Shield kívánságműsorába és kérvényezi, hogy őt igenis rakják lakat mögé. A Shield, mivel nem akar ellenszegülni a kuncsaftjainak, meg is teszi szó nélkül....
De ezen túl a megfoghatatlanság, kellemes érdekesség körülöleli a sztorit, az olvasó nem tudja, mitől retteg ennyire egy ilyen hatalmú lény, mint Robert Reynolds. Ráadásul az időugrások kicsit fel is dobják a sztorit. (mondjuk szerintem ebbe maga Bendis is belekavarodott....mert:
az Illuminati értekezlet ugye azon a reggelen volt, amikor Pókiék leverték Roncsolót...Vasi utána ment az Õrszemhez, utána hívta Drew ügynököt, és utána mentek közösen Bob házához...erre meg az egyik illuminatis jelenetben meg ki van írva, hogy "tegnap"..de akkor az nem lehetett tegnap, hanem akkor kellett történnie, amikor Roncsoló ellen harcoltak. Maga Vasi mondja, hogy egy kevés időre elérhetetlen leszReynolds pojáca megjelenítése nagyon szép kontrasztot képez a hatásos, régi-új bemutatkozásával, és valós lényével. Azonosulni nem nehéz, a kétségei megegyeznek az olvasó kétségeivel. Bendis valóban ügyes a szövegírásban...Õrszem monológja Reednek az üzenetben nagyon el lett találva szerintem. Érdekes kérdéseket tartalmaz saját magáról, létezéséről, annka értelméről, valóságosságáról, köztük a legérdekesebb: MI van, ha egy emberi elme olyan nagy hatalomra tesz szert, amit egyszerűen nem tud uralni? Egyszerűen bedilizik, skizofrénné válik és összeomlik? Önmaga és mások ellensége lesz, holott nem ez volt a célja? Vagy valami más?
Az Árny, még ha mesterséges is, tulajdonképpen egy olyan egyszerű, mégis hihetetlen képességekhez jutott elme szülötte, mely képes első látszatra kordában tartani a hatalmát, de mégsem...a saját kétségei egy gonosz lény képében jelennek meg, mely elpusztítja a világot. Saját létjogosultságának a kérdése ez, mivel ahoyg ő is mondja, az ekkora hatalommal járó felelősséget már képtelen feldolgozni. Persze ezek a kétségek az Agymester keze művét viselik, mesterségesen vannak kitalálva, de attól még érdekes területre tévedt Bendis...és remélem, hogy ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a csírája ott volt Robertben benne, az Agymester csak a felszínre hozta. Legalábbis így sokkal élvezetesebb lenne a karaktere. Ráadásul ezzel a húzással ügyesen le lehet kötni egy olyan hatalmú lény kezét, mint az Õrszem. Mert neki nincs kriptonitja, és valljuk be, azért sem szerepeltetik őt sokszor, mert eléggé egy oldalra dönti el a csatát az ő létezése.Végül a képregénybeli képregény megmagyarázása is nagyon ügyes lett, hogy maga Bob adta Jenkinsnek a saját érzéseit, emlékeit, hogy "írja ki" magából.
(Az "emlékfal" egyébként ügyes lehetőség az eredettörténet gyors elmesélésére.)
Persze olyan hűdemély mögöttes mondanivalója nincs egyáltalán, de nem is várjuk el. Én így is el tudtam töprengeni azon olvasás közben, hogy ki is az Õrszem, mert a körítés ügyes hozzá.
A mellékszereplők eléggé elsikkadnak, de ilyen sok szereplővel, ilyne kevés oldalon nehéz is bánni.(persze mi a túrónak kellett mindenkit beletenni már megint? Egy szem Namor mit keres ott? Annyira utálom, hogy ilyenkor a nagytotál kedvéért odarajzolnak mindenkit, aki meg se szólal az egész sztoriban, csak űt a főgonoszon kettőt, utána gyorsan elhull...közbe meg lehet a saját sorozatában éppen az űrben van...

)
A rajzok jók, bár Finch stílusa nekem jobban bejön. Viszont itt legalább nem minden arc ugyanolyan(csak majdnem)...ellenpontként a dinamika nagyon hiányzik a bunyókból...egy nagy ütést azzal akar érzékeltetni az író, hogy mutat egy a levegőben tartózkodó alakot, aki éppen száll fölfelé komótosan, mint egy lufi?

Azt észrevettétek egyébként, hogy Rozsomák az elején nem csak az arcát, de a maszkját is vissza tudja növeszteni?

A 60-as évekbeli álrajzok nagyon kellemes nosztalgikus perceket adtak, szabályosan eszembe jutottak a régi szép idők, főleg, hogy a mai modern csilli-villi rajz, meg a régi stílusú egymás mellett van...ráadásul Sal rajzait én mindig is csippantottam. Roncsoló kicsinálása is hatásos, egyszerű és nagggyon genyó...öröm volt nézni.

Másik érdekesség, hogy Bob szörnyikéje erősen hasonlít az alien királynőre...

A fordítás szokás szerint tetszett, a szöveggel nincs semmi gond, Vas egyik másik laza beszólása fiatalossá teszi a sztorit, a néhány poén is nagyon jó...mint a "hogy van atlantiszi nyelven, hogy csak tegnap történt", vagy Johnny beszólása a végén: "ölelj át"

Viszont az "egy rossz ember gonosz műve volt" mondaton valahogy meghőköltem picit. Ez eléggé fantáziátlan. Mondjuk ez csak egy mondat, nem sok.

Viszont szerintem a Roncsoló doksi használhatatlan...Tomi ezt te írtad? Valahogy teljesen olyan dolgokra világít rá aki írta, ami később egyáltalán nincs kifejtve benne, vagy lényegtelen. Szerintem legalábbis, de lehet ez csak az én "hülyeségem".

A kötet minősége szerencsére ismét pazar, gyönyörűek a színek, a papír is szép vastag lett most valahogy, nekem vastagabbnak tűnik, mint mondjuk a Káoszé, nem tudom mitől lehet, mert gondolom ez nem változott. Elírást vagy ilyesmit nem találtam, szóval a külcsíny is pazar.
Összességében ez egy nagyon jó kötet, érdekes sztorival, egy nagyon jó karakterrel, egész jól megírva. Szép rajzok, sok Marveles szereplő, jó fordítás, gyönyörű kinézet.
Köszönjük Kingpin!!!
