Oké, ezt biztos jobban tudod.
Régebben én is nagy gördeszkás voltam, de akkor még extrém dolgokat senki sem csinált vele (nem voltak még U pályák sem). Felmentem a Gellért-hegyre, és a Citadellától legurultam a körkörös pályán egy elég nagyot.
Aztán gondoltam, megspékelem kicsit, és a végefelé van egy egyenes levezető út. A haverom nem mert lemenni, de én megpróbáltam, hogy majd oldalazva indulok, hogy ne gyorsuljon fel annyira a deszka. Aztán nagyjából a második oldalazás után így is annyira felgyorsult, hogy már nem tudtam vele kanyarodni, csak mentem lefelé ezerrel.
Az én deszkám spéci volt: sokkal gyorsabb volt, mint a gyáriak, viszont ezért sokkal érzékenyebb is. A legkisebb súlypont áthelyezésnél billent, fordult. Úgyhogy mozdulatlanná dermedve álltam rajta, mert tudtam, hogy ekkora sebességnél nem tudok leugrani róla, hisz ahhoz el kéne rugaszkodni. Aztán vészesen közelgett az út vége, ami beletorkollott egy kanyarodó főútba, ahol viszont már jártak kocsik. Nem volt választásom, ugrani kellett.
Már nem emlékszem, hogy talpra érkeztem-e és a lendülettől estem el, vagy alapból úgy ugrottam le, de csúsztam, gurultam, minden - végül úgy álltam meg, hogy a hátamon csúsztam fejjel előre, és a lábaim átkerültek a fejem fölött. Így sikerült megállnom.
Aszfalt út volt, én pedig nyár lévén rövid gatyában, pólóban.
Megszámoltam: 22 helyen jött le rólam a bőr.
