Egy fénykardos manót készül megerőszakolni egy őrült tudós, akinek a tudatát egy szuperhősbe ültették. Nem látom az okot amiért ez komolyabb rajzolót kívánna.
Ezzel a hozzáállással sosem tudtam mit kezdeni. Ha így látod az egészet, nem értem, miért olvasol képregényeket.
Képzeld el, ha például az elmúlt negyed század egyik legjobb animációs sorozatának tartott Animaniacs a Polar Express realisztikus stílusában készült volna a szándékosan karikatúra-szerű ábrázolás helyett.
Ehhez nem tudok hozzászólni, mert nem ismerem a művet, de kérdés, hogy egy rajongói kör tartja-e a legjobbnak, vagy ez mondjuk meglátszik valami általánosabb körben is? Én épp azt nem tartom véletlennek, hogy az összes moziba kerülő nagy rajzfilm realisztikusan van rajzolva. A Disney ugye domináns a piacon, és nem véletlenül lettek ekkorák, mert mindig is nagyon szépeket rajzoltak. Híresen szépeket.
Egy szuperhősös képregénynél meg igazából a legtöbb rajongó pont azt szereti, hogy nem reális. Hogy egy piros jelmezbe öltözött alak egy démonszerű jelenséggel küzd egy repülő vasalódeszka tetején, miközben az két lángoló kardot tart a kezében.
Igen, de most a sztoriról beszélsz. Abban tényleg az a jó. De nem a rajzban szeretik azt. Szerintem.
Igazából a legtöbben ilyesmiért olvassák ezeket a képregényeket, és nem azért, hogy egy sötét ruhába öltözött alak másfél órán keresztül filozofálgat azon, hogy az emberi fajnak eleme-e az anarchiára törekvés, és ha igen, akkor a társadalmi berendezkedések nem csak egy álságos önámítás részét képezik, amivel az ember mindig másoknak akar megfelelni a valós saját igényeinek kiélése helyett.
Hogy ne csak általánosságokban beszéljek, hanem a mi rajongói körünkről is: ha ez így lenne, nem tartanák jó sokan a legjobb Pók-írónak J.M. DeMatteist. Nem csak, hogy totál realisztikusak az írásai műfajon belül, de mennyivel átérezhetőbb volt az egész, amikor átkerült az Amazing-címre, Bagley mellé.
Nekem az tetszik benne hogy a saját íze szerint formálja a figuráit, dinamikusak, látványosak és nem az előtte lévő rajzolóról másolja Pókit. Elhiszem, hogy egy Romitához szokott olvasónak furcsa és gúnyos ez a rajz, de én örülök, hogy benne van ez az egyediség, hogy 100 rajzoló közül is felismernéd, mert nem csak abban különbözik, hogy más Pókember szemlencséjének a mérete.
Téged teljesen megértelek, Kani, mert te szakmai szempontból nézed őt. De számomra elfogadhatatlan az az érv, hogy azért jó, hogy ő rajzolja Pókembert, mert 100 közül is felismerhető a stílusa. Egyedi. Oké. De az egyedi nem egyenlő a jóval. Ha teszem azt Sólyomszemet rajzolna, nem zavarna, lehetne ott is egyedi. De Pókembernél azért többnyire a realisztikus ábrázolásmód a megszokott, már csak azért is, mert ugye úgy hirdették mindig is, hogy a világ legemberibb szuperhőse. Akivel a legkönnyebb azonosulni. De Ramos mellett ez totál lehetetlen. Elfogadom, hogy művészi szempontból Ramos jó. Különleges. De Pókember rajzolónak továbbra sem szabadna lennie, szvsz.
Szavazás