Sámson kiakad, mint a taxióra (ahogy az a Thunderbolts jelenlegi számában is látható
) című rovatunk következik!
Mi a fenét képzel magáról ez a senkiházi McKeever? Az még hagyján, hogy a Tini Titánok legújabb száma akkora fos volt, hogy komolyan mondom, én kérek elnézést az amerikai olvasóktól is, de amit aztán a végén, az Origins and Omensben leművelt az már kiverte a biztosítékot! Nem maga a rövid sztori, az szokásától eltérően teljesen élvezhető volt, hanem az utolsó oldal, ami ugye minden képregényben a Blackest Nightot hivatott felvezetni. Na az ütött. Cassie megcsókolja Kékbogarat? Mi van? Attól, hogy Timet eltüntették a csapatból, a csaját még illene békénhagyni! Meg különben is, hajszálnyira vagyunk Conner visszatérésétől, erre ez a szőkeség most akar lesmárolni mindenkit? Meg Kisördögöt is ki akarják nyírni? Megőrült ez a pali? Mi a fenét képzel ez magáról? Azt hiszi mindent tönkretehet, amit Jonhs felépített? És akkor arról a terhes női alakról még nem is beszéltem, akinek ott van arc nélkül. Ha az is Cassie lesz, akkor én rituális öngyilkosságba menekülök! Komolyan mondom ezt az embert el kéne tiltani a képregény írástól! Vagy legalább a Titánoktól csapják már ki, mert engem már az őrületbe kerget azzal, amit ott leművel.
Na jó, halkan megjegyzem, hogy az a kép, amin Raveger egy kardot szegez a félholt Cassienek, az viszont nagyon tetszik. A régi Jonhsos időket idézi...
Persze, most bárki megkérdezheti, hogy minek olvasom még mindig, ha ennyire idegesít a dolog, de hát tudjátok, hogy van ez: a remény hal meg utoljára.
Viszont ha már itt vagyok, akkor megjegyzem, hogy Superman búcsúja a saját címétől elég stílusosra sikeredett és legalább azt is megtudtuk, hogy nem kell őt nélkülöznünk egy évig, csak más címben fog virítani. Ja és bővült a Kent család, megérkezett Jonathan Kent, az angliai oldalágból.
Na jó, persze, hogy Mon-elről van szó, aki eddig a Fantom Zónában tengette napjait, de akkor is. Új Kent a láthatáron.
