Viszont erre is igaz az a tendencia, ami időnként felbukkan a Marvel filmekben, hogy nem az "underdog" karakternek szurkolunk, hanem pont fordítva, az esélytelen figura a "főgonosz". A főhős az akinek a kezdetektől fogva mindene megvan és egy gettóból érkezett nincstelen kis senki dönti majdnem romba a királyságát. Aki vele ellentétben egész életében csak arra hagyatkozhatott, amit magának megszerzett. Ez a téma, hogy a jólétet egy kívülről érkező, magát a semmiből felküzdő "gonosz" fenyegeti már sokadszorra felbukkan a MARVEL filmekben. Miközben a hős egész életében ott ül a tutiban, kirángatják, mutatóba tesz egy kis kirándulást, hogy jaj a világ azért egy ronda hely, és utána visszaül, és már felelősségteljesen használja végtelen forrásait.
Tony Stark VS. Ivan Vanko, vagy Adrian Toomes (igen, én ott inkább közöttük érzem a feszültséget, pókember mondhatni csak két tűz közé keveredik), Thor VS. Loki (Thor volt aki Odin állandó támogatását élvezte).