Mondanivaló, látvány, tartalom, vagy üresség, gyalázás, vagy tisztelet, azért ne felejtsük el, hogy a film iparban ott az "ipar" szó, aminek a célja a termelés és ezért csak a pénz a célja. Akkor is ha üres látványfilm, akkor is ha jól nyúl az alapanyaghoz.
Persze, igazad van, de úgy vagyok vele, hogy egy remake, reboot ne abból álljon már, hogy megcsináljuk a régit a mai, sokkal fejlettebb technikával, és akkor mekkora királyok vagyunk. A valódi tartalom helyett meg maga a történet is alig áll meg a lábán. De azért milyen szép látványos, sokkal szemetgyönyörködtetőbb effektekkel... csak ez engem már annyira nem köt le. Hogy
csak szép.
Igen, így van. Számomra ott azért a Coppola féle a kedvenc, mivel az volt az eredeti regény leghűbb átdolgozása, miközben elszakadt a Lugosi féle maníroktól is.
Ráadásul a Nosferatu példányokat meg is kellett volna semmisíteni, mert Bram Stoker özvegye pert nyert ellenük, úgyhogy szerencse, hogy fennmaradt. Lehet, hogy anélkül nem is alakult volna ki ekkora mítosz a vámpíros filmek körül.
A Thing film: tudtad, hogy Tarantino bevallottan adózott neki az Aljas Nyolcassal? Elég sok nyílt utalás van rá benne.
Ha csak a legszembetűnőbbeket nézzük: Kurt Russel, Ennio Morricone, a havas táj, a hóvihar miatti elzártság, a gyanakvás, senki nem bízik senkiben, nem tudja hogy az-e akinek mutatja magát...
A slasher horrorokból a Texasi Láncfűrészes 2004-es remakeje nagyon tetszett, a Marcus Nispel-féle. Aztán láttam az eredeti, 1974-es Tobe Hooper félét, és a hangulata annak nyomasztóbb volt. El tudom képzelni, hogy '74-ben milyen groteszk-morbid-durván hathatott az egész.
Aztán már vártam a Nispel-féle Péntek 13 újrázást, de az valami borzalmas lett. Sajnos túl "komolyan" vette a Jasonös slasher elemeket.
A Freddy-t nem láttam.
Az új Halloween-eket Rob Zombie rendezte, az elsőről jókat hallottam. De azokat se láttam még.