A film nagyon jó, de állítólag a regény közelébe sem érhet.
Ezt nem tudom objektíven megítélni. Én a könyvet olvastam először, azt jobbnak is tartom (de persze a film is nagyon jó). Ha viszont a fordulatokat először filmen látom, lehet, hogy a írottan már nem fognak meg annyira.
Mint nagy rajongója az 1984-nek megerősíthetem, hogy a film közelébe sem érhet a regénynek. Egyszerűen azért, mert pár óra alatt esélyed sincsen olyan szinten azonosulni a főszereplővel, mint regény esetén. Ez nagyon sok adaptációnál fontos, de itt különösen, a '84 úgy van megírva, hogy telepedjen rád és ne hagyjon békén. Éld át Wilson minden szenvedését és minden reményét, gondolkodj vele együtt, ezt a filmnél nem tudod megtenni, mert a film gyors. Nem rakhatod le és rághatod meg az információt. A könyv rengeteg filozófiai, szociológia, történelmi, politikai gondolatot tartalmaz, több helyen 20 oldalas regénybe ágyazott értekezéssel arról, hogy a háború miért egyenlő a békével, a szabadság miért egyenlő a szolgasággal. Az ilyen paradoxok ellen tiltakozik az olvasó agya és kiutat próbál keresni belőle. Az író viszont módszeresen minden lehetőséget kizár, minden hidat feléget ahova az elme menekülhetne abból a rémálomvilágból. A főszereplővel együtt keresed a kiutat, hogy lehetne megdönteni a diktatúrát vagy hogyan lehetne megbékélni vele és hideg logikával a könyv végére megygőz arról, hogy a Szabadság szolgaság, a Háború béke és a Tudatlanság erő. Ha létezik a happy endnek ellentéte, akkor az ez a könyvben található, de filmen nem lehet átélni, mert nincs időd a szereplővel együtt gondolkodni, filmen csak elfogadod az eseményeket, olvasva vele együtt élsz.
