Srácok és Ju!
Megfogalmazódott bennem pár dolog az elmúlt napok során, mégpedig a nemi szerepekről, egyenjogúságról, férfi bántalmazásról.
Találkoztam nemrég egy férfi beteggel, akin észrevettem, hogy az arcán és a mellén hámsérülések voltak. Megkérdeztem tőle, hogy hogy szerezte őket. Azt mondta mosolyogva: "Rosszat szóltam az asszonynak!" . Az élettársa is ott volt és ő is derűsen kanyarított felfelé a száját. Szemmel láthatóan az "asszonyon" semmi külsérelmi nyom nem volt. És nem, nem erotikus-szexuális túlkapásról volt szó. Ez az ember nem egy kis darab fickó volt, aki ne tudta volna megvédeni magát. Mégis csak nevetünk, ha egy nő férfit bántalmaz. Személy szerint úgy vettem észre sok nő sokkal agresszívebben tud viselkedni, tettlegességig, mint egy férfi, ha éppen nem az van, amit ők akarnak, vagy nem tudnak visszaszólni a férfiak csipkelődésére, beszólására. A férfi meg csak tűr, az emberek kiröhögik, nem üt vissza, mert ugye a gyengébbik nemet ugyanúgy bántani már erőszak az emberek szemében. Ne értsetek félre: sose ütöttem meg egy nőt se életemben (kivéve persze edzésen, ahol úgy érzem "szinte" maximálisan egyenjogúak a nemek, akkor is, ha tudatosan-tudat alatt próbál jobban vigyázni az ember).
Hozzájön még eltorzult világunk egy érdekes ténye, hogy az inkább nőknek fontos Valentin-napon kasszasiker (lesz) egy nőket bántalmazó férfi és a nő története, egy szépirodalmi (ami szintén bestseller) adaptáció.
Ti mit gondoltok jelenségről? Miért hagyjuk a berögzült sémákat, ha megváltozott a hierarchia?
Hogy jobban megértessem a gondolatom, itt egy videó témáról:
