A házasság arról szól, hogy kimondjuk hangosan mindenki előtt, hogy kitartunk egymás mellett minden körülmények között, halálig. Még van néhány néhány ember ma is, aki komolyan gondolja azt, hogy kitart a partnere mellet, azt hogy hogy ezt megszenteljük egy ünnepélyes szertartással már más tészta. Ha valakinek csak élettársa van, és nem is akar házasodni, akkor vajmi kevés az esély hogy le fogja élni az életét mellette öregkora végéig. Valóban, magának a házasságnak, mint intézménynek nincs értelme, de annak a szónak, hogy kimondjátok, hogy együtt akartok élni, kéne hogy legyen értelme.
Talán ennek kéne igazából azt jelentenie, hogy nem félsz attól, hogy kimond, hogy vele akarod leélni az életed, akit szeretsz. Mert ha nem mondod ki, akkor lehet, hogy legbelül attól félsz, hogy nem fogsz együttmaradni a partnereddel. és ez oda is vezet. Szóval ha valaki úgy akarja leélni az életét, hogy időnkét váltogatja a partnerét, akkor tegye, de nem tudom hogy erre öregkorában kinek mennyi esélye van. Szóval szerintem valószínűbb, hogy aki nem meri soha kimondani az igent, ilyen vagy olyan okokból, az egyedül, magányosan fog megöregedni. De ha van olyan pár, aki leélte az életét együtt házasság nélkül (mert biztos erre is lehet példa) akkor azzal nem tudok vitatkozni.
Jöhetnek az ellenérvek.
Ez nem szentírás,csak a véleményem, és nem biztos hogy igazam van, de én így látom.
