Nálam a sorrend valahogy úgy nézett ki, hogy elolvastam a Pókembereket, minden korszakból. Aztán jöttek a többiek. Először az F4 érdekelt DeFalcotól, majd belekóstoltam a Fenegyerekbe (akitől csak a V2 tetszett, előtte nemigen), a Hulkba (ami persze Peter Davidtől tetszett igazán), jött a Megtorló (csak Garth Ennistől), majd Deadpool (mindenhonnan, mindenkitől). Közben meg a "maradék": She-Hulk, Captain Marvel, Ghost Rider, Elektra, stb. A magyarul megjelenteket persze elolvastam még. A Marvel Extra többnyire tetszett, a Batman és Superman szintén, az X-Ment viszont csak egyszer tudtam elolvasni. A Supermant és Batmant kétszer is végigolvastam. De a DC Univerzum számomra megrekedt a Vertigónál, a szuperhősös vonallal bár időnként bepróbálkoztam (a Lois és Clark sori alatt Supermannel, vagy a Flash- a Villám sori alatt Flash-sel többször is), de sosem ragadtam le ott. Talán egy éve, hogy jobban beleástam magam a DC-be is, és a Birds of Prey marhára megtetszett, ahogy Fekete Kanári és a Zöld Íjász is. Túl a Sin Cityn, a Preacherön, az Y-on újra elolvastam a teljes Watchment, és még mindig azt mondom, hogy semmi nincs benne, ami megfogna. Első olvasatra sok évvel ezelőtt legalább a hajótöröttes képregény tetszett benne, ma már az sem.
Az nemigen fog meg, hogy társadalomkritika (ez számomra sosem volt plusz egy történetben), hogy milyen szépen tükröződnek az oldalak, meg minden a "Rettentő szimmetriában", és az ezekhez fogható dolgok. Elismerem, hogy formabontó mű, de ami engem illet, egy történet vagy legyen vicces, vagy szórakoztató, vagy megdöbbentő, sokkoló. Ha egyik sem, akkor számomra nem emelkedik ki a középszerűségből. Ez így járt.
