A képregényt nem olvastam, mostanáig azt sem tudtam hogy van, bár nem lettem meglepve. A filmet láttam, 2-szer, de annyi fekete-öntudat, és bandák elleni népi büszkeség van benne, hogy kezdtem magam rosszul érezni amiért nem gettóban élek.

Meg amikor feltűntek benne az egyen-pofára vasalt bandatag kiskölykök, amint abba tudtam hagyni a röhögést a korai Michael Jackson képe villant fel előttem, az mikor még nem volt 10 ezer db-os puzzle a hapsi.