Elsőre a majom nekem is fura volt, de aztán belegondoltam jobban. Adva vagy te, aki jól tudod, hogy a lelked az ördögé, és hogy a pokolban fogod végezni. Amennyire ez klisésnek hangzik már (és itt jön be az, hogy nézzünk minden filmet önmagában, újként), ha el tudsz tekinteni attól, hogy ez a téma hányszor volt már, akkor úgy kell rá gondolnod, mintha veled történne meg. Ez mit jelent? Ha leülünk a Marvel Klubon dumálni a pokolról és a mennyországról, nagyjából szkeptikusan állunk a témához, elrendezzük egy vállrándítással, esetleg röhögünk rajta egy jót és el van intézve (szerintem a filmet néző átlagember eddig jut gondolkodásban). Ellenben ha megtörténne veled az, ami Blaze-zel, vagyis kézzelfogható bizonyítékot kapsz a sátán létezéséről, akkor ez a téma már közel sem közröhej tárgya, hanem egyszerűen rá kell döbbenned, hogy tényleg minden igaz, amit a pokolról mondtak, és néhány év, vagy évtized múlva elviselhetetlen kínok várnak rád - az örökkévalóságig.
Nagyjából ennyi elég is lenne, hogy egy ember teljesen elveszítse a józan eszét, vagyis bedilizzen. Ha valaki erősebb jellem - mint Blaze -, akkor leszámol a sorsával, de érthetően baromira lehangolt, szomorú lesz élete végéig, nem sok dolognak tud majd örülni. Vagy épp ellenkezőleg: minden olyan dolog felé, ami természetes, ami élő, valami nosztalgikus szeretet árad az emberből.
