mint kéne? hehe

Újra kéne olvasnom. Lehet, hogy csak a rajz miatt, de engem nem fogott meg a Blue.
El kéne még egy párszor olvasnod. Iszonyat nagy kár, hogy nem valami jó rajzolóval rajzoltatták, ahogy mondták, egyfajta műemlék. Legalábbis én a végén tök meghatódtam, eléggé a hatalmába tud keríteni az a történet...főleg a végén, amikor Peter mondja az utolsó szavait Gwennek, megjelenik MJ és nagyon kedvesen ő is üdvözletét küldi Gwennek. Imádom.
Õszintén megvallom, az eredeti, Lee-s fogott meg a legkevésbé (USM-et meg nem olvasok). Ott MJ egy ikúnuku bulicica volt, Gwen meg egy szendeszűz, nagyon lesült a '40-es évek filozófiája, de Lee anno a női karakterekkel egyébként is kegyetlen konzervatívan tudott bánni, nem egyszer eléggé egy síkban ragadtak (pl. Darázs).
Hát itt veled is egyetértek, meg Tomival is.

MJ karaktere nekem se tetszett igazán, pár részen keresztül elmegy ez a partygirl cucc, hogy tesz a világra, ha gond van, odaseneki, menjünk táncolni...igazából lennie kellett a felszín alatt sokmindennek, ami hála istennke felszínre is jött az évek során. Gwent viszont én sem érzem szendeszűznek, főleg az akkori kor szemével nézve nem. De még ha ma elő személy lenne, akkor is azt mondanám rá, hogy egy nagyon természetes, kedves, jószívű, imádnivaló lány, aki egyenes(Sins Past itt is bekaphatja

), őszinte és meg lehet bízni benne, és iszonyat szép is hozzá.
ontosan, hogy Peter volt néha hisztis, és épp Gwen volt az, aki kiállt mellette.
Ja, ebben szerintem is sok igazság van. Pete néha nagyon is túlreagálta a problémáit, Gwen meg mindig mellette állt. Az biztos, hogy ő a legnagyobb szerelme.