Az Amazing Spider-Man 39-67 közötti részei milyenek?
Viszonylag jók. Romita eleinte láthatóan görcsölt, és nem is kicsit, és sajna kijött, hogy Lee nem igazán jó cselekményírónak (főleg mert akkor már talán vagy egy tucat füzethez kellett dialógussal előállnia, talán ez még a vérfrissítés előtti időszak). Aztán ahogy lassan belejött Romita az írásba is, és kialakult egy munkafolyamat Lee-vel, egyre erősebb lett. Ha csak az ASM-et néznénk, azt mondanám, hogy pont az utána jövő kötet volt a második legerősebb a címen Slott után (amúgy én még jobban szeretem a hetvenes évek második felét, a PPSSM kezdete, MTU közepe körüli szakaszt).
Ami ebben a kötetben nagyon szembetűnő lesz, az az, ahogy Lee lassan beletörődik Romita rajzstílusába és elkezdi ahhoz alakítani a hangvételt. Bizonyos szempontból azért marha fontos ez a rész, mert megmutatja, milyen út vezetett ahhoz a páratlan, páratlan időszakhoz.
Ja, meg igen. Valószínűleg majd ott is látod majd, de a Romita-időszak kissé fura fogalom, ugyanis Romita igazából marha kevés füzetet rajzolt. Általában vagy a nyers vázlatokat készítette, vagy a kihúzást, ám ő volt a grafikai vezető.
