Na jó, ez most egy kicsit hosszú hsz lesz, de ha már lúd legyen kövér, nem igaz? Szóval most van időm írni, úgyhogy kiírok magamból pár dolgot.
Battlestar Galactica: Ghosts 01-04.Kezdjük ezzel, ha már ezt jelöltem meg az off-ban a 2008. év legjobb minijének. És komolyan is gondolom amit írtam, mert ez eddig talán a legjobb BSG cucc, amit a Dynamite piacra dobott! Talán még a nagy kedvencemre, az Originsra is rátesz egy lapáttal és erre még talgaby sem mondhatná, hogy kevés benne a szöveg, mert a minden egyes számban, mind a 32 oldal rogyásig van írva! Még a csatajelenetekhez is általában van valami szöveg! Ja és ha már a csatajeleneteknél tartunk. Egy dolog miatt nem szoktam szeretni a sci-fi témájú képregényeket és az pont a csatajelenetek ábrázolása. Ritkán sikerül a rajzolóknak jól elkapniuk egy-egy ilyen jelenetet és bennem egyszerűen nem képesek azt a dinamikusságot visszaadni, amit egy film képes. De itt ezt is meg volt! A rajzoló és az író nagyon jól oldották meg a dolgot és komolyan mondom, szinte úgy éreztem, mintha filmet néznék, mikor a Viperák a Raiderekre támadtak, vagy mikor a Báziscsillag a Battlestar fölé ugrott és elindítja a rakétákat, stb.
Egy kicsit magáról a képregényről. A cím ugye magáért beszél, Szellemek. Ez egy repülő alakulat neve a Kolóniai Flottában, akiket épp Aquariára vezényeltek, hogy fogjanak el egy veszélyes terrorista csoportot. A cselekménybe most nem szeretnék nagyon belemenni, akit érdekel, az majd úgy is elolvassa, de a lényeg, hogy persze pont ekkor kezdődik meg a Cylonok és az alakulat kénytelen elfoglalni egy civil hajót, és azzal menekülni a helyszínről (mellesleg ez a hajó annak a bizonyos terrorista csoportnak a hajója, akikről kiderül, hogy nem is terroristák, szóval van itt csavar bőven). De mit érne a sztori, ha a hajón nem lenne egy cylon ügynök…
Többet tényleg nem akarok beszélni a cselekményről. Hanem inkább a címről. Mert bár ugye mondtam, hogy elvileg a cím magának az alakulatnak a neve, de én mást is éreztem mögötte. Ahogy olvastam, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a sztori valóban a szó szoros értelemben vett Szellemekről szól, akikkel vagy szembe merünk nézni, vagy nem.
És még egy érdekesség: tudtommal ez az első alkalom, hogy a képregényekben hibridek szerepelnek. Róluk annyit kell tudni, hogy félig gépi, félig emberi cylonok, akik egy kád kocsonyában ülnek és a hajókat irányítják, valamint eléggé összefüggéstelen jóslatokat is képesek megfogalmazni. Ki tudja miért, eddig nem használták őket.
Összességében én a sztorit egy nagyon jó történetnek tartom (annyit még elárulok, hogy a happy end a vége) és ami nagy erénye, hogy az alap sorozat nélkül is kifejezetten jól érthető.
10/9
Na és akkor térjünk át a DC-re.
Teen Titans vol3 51-54. Titans of tomorrow…today.Aki jár a Hzs-re, az láthatja, olvashatja, hogy manapság szokásba jött nálam McKeever szidása a Tini Titánok kapcsán. Na most nem szidni fogom őt, hanem dicsérni, ugyanis kénytelen vagyok elismerni, hogy egy igazán jó sztorit még ő is össze tudott hozni!
McKeever mester az 50. számnál kapta meg a Titánokat, miután Jonhs a 46. számmal, a Titans East sztori végeztével (sajnos) távozott a sorozattal. Közben volt 3 szám, abból kettő az Amazons Attackkal foglalkozott, ezt most hagyjuk, majd egyszer írok arról is. Szóval megkapta McKeever és rögtön visszatért Johns egyik legjobb ötletéhez, amikor is a Titánok szembetalálkoztak egy kalandjuk során a jövőbeni önmagukkal és nem tetszett nekik, amit láttak. Na most ezek a jövőbeni Titánok visszatérnek a múltba, hogy helyrehozzák azt, amit anno fiatal énjeik elrontottak és amiért a jövő megváltozott. Na persze nem olyan nagyon, hiszen, akkor ők sem lennének életben.
Szóval itt vannak az öreg Titánok és McKeever zseniálisan használja Johns korábbi ötleteit, hiszen a jövőből visszatér Superboy és Impulzus is, pedig, hát nekik nem nagyon kéne ott életben lenniük. A sztori mondjuk egyszerű mint a bot, az öreg Titánok lerendezik a JLA-t, és ezért a Tini Titánoknak kell(ene) feltartóztatniuk Starrot, és ezzel megváltoztatnák a történelmet. De ezt nem együtt teszik! A Titánok külön vállnak és mindegyikük mellett ott van az öregebb képmása is! Jó, persze a Supergirl-Superboy páros kicsit sántít, de hát ez van. És ezek a párosok azok, amik igazán élvezhetővé teszik a sztorit! Különösen a két Tim Drake. McKeever zseniálisan elkapta a hangulatát annak, ahogy az öreg Tim magyarázza a fiatalnak, hogy engedje el Cassiet, mert különben iszonyatosan fog fájni, amikor majd elhagyja őt Conner miatt, de Cassie vívódásait is sikerült eltalálnia, amikor látja saját magát Superboy-al. Na meg persze egészen az utolsó rész végéig McKeever az utolsó oldalakat is nagyon eltalálta, mindig sikerült valami olyan cliffhangert becsempésznie a sztoriba, amitől az ember már alig várja, hogy hozzákezdhessen a következő részhez. Persze aztán a végét úgy elszúrta, ahogy csak lehetett. Nem is igazán magának a sztorinak a végét, hiszen azt zseniálisan zárja le, hanem beletett az egészbe egy olyan epilógust, amit nagyon nem kellett volna, és ami végül nagyon sokat rontott az összképen.
Szóval egy szó, mint száz, még McKeever is írhat jó sztorit…
10/8
Huh, még akartam volna írni, de elfáradtam. Majd máskor…
