Hmmm, hát azt hittem ide csak az Ultimattel kapcsolatban írunk, de hát akkor legyen, ide írom, hogy ez számomra hihetetlen élmény, noha másnak teljesen hétköznapi. Van aki éveken keresztül keresgli a Maximum Carnage számait, ban akinek a Sin City füzetekre fáj a foga, van aki csak az Infernot akarja végig olvasni magyarul. Nos, én se mentem meszebb, Csupán Kraven utolsó vadászatát szerettem volna végig olvasni, magyar nyelven, papíron. Ez sikerült a tegnap, miután végre-végre találtam egy X-Men 36-ot, amiből én még soha sehol semennyit nem láttam, noha azt mondták, nem is annyira ritka. Hát ez a sztori valami hihetetlen élményt nyújt, nem értem mikapta abban az évben az Eisner díjat, vagy valami mást, mert hát most ez az über királylegtutibbfrankószuper póksztori, amit valaha olvastam. Tudtam hogy miről szól, sőt, régebben voltam olyan elvetemült, hogy elolvastam a 2-3 részt, de mégis most lett csak teljes az élmény. Miközben illeszkedik a kontinutásba, a végletekig komplex, egész sztori, és valami hihetetlen nagy hatást képesek tenni Mike Zeck paneljei. Sokszor csak a keleti képregényekhez hasonlóan pörögnek az oldalak, mégsincs az az érzésed, mint mondjuk az Ultimate sorozatok legtöbbikjében, hogy csak a helykitöltés gyanánt. Az egész olyan filmszerű, amit már rég nem tapasztaltam, vagy legalább is rég volt ennyire szembeötlő a filmszerűség. Gyönyörű képregény, látszik, hogy sok év alatt érlelődött, mert annyira kidolgozottak még a legkisebb apróságok is. A párhuzamos történések, a szimbolikus jelentések. Amikor Peter hazaér, valahogy én is biztonságban érzem magam. Egyszerűen gyönyörű.
