Én annyiban kifejteném a véleményem, hogy bár nem rosszak a Lee-Romita korszak történetei, de akárhogyan is nézzük, az egy nagyon más világ volt amikor azok készültek, és a cél közönség is. Elhiszem, hogy felejthetetlen klasszikusok, de az új Marvel Extrában is olvasva, nem fogott meg az ennyire klasszikus korszak. Érdekesség képpen egy történet jó volt, de egy egész kötet, vagy folytatólagosan már nekem nem jönne be. Azért lássuk be, a hatvanas évekbeli képregények még valóban a gyerekeknek szóltak, az akkori tizenéveseknek. Ez pedig nagyon jól látszik ezeken a történeteken. És bár hatalmas respect meg elismerés és hála Stan Lee-nek, de ezekben a történetekben a poénok is erőltetettnek hatnak a mai olvasóknak, a sztorivezetés meg kínszenvedés. Ha esetleg majd felmerül a klasszikus történetek kiadásának a gondolata és lehetősége, akkor szerintem inkább a 80-as, 90-es évekre kellene koncentrálni. Elvégre (gondolom én), a klasszikusokkal leginkább az igazi régi motoros képregénygyűjtőket célozza meg a Kingpin. Nekünk pedig pont ez a korszak jelenti a klasszikusokat, mert mikor ezekből jelent meg nálunk Magyarországon, akkor voltunk gyerekek, fiatalok. Nekünk ez az időszak jelenti az aranykort. És ebből a korszakból is lenne mit pótolni, nagyon jó történetek, amiket még nem olvashattak a rajongók, és amikből van reprint, tehát ki tudod adni. A teljesség igénye nélkül pl: Jean DeWolff halála, Fekete Macska első felbukkanása, stb. A régi klasszikusok közül ami lényeges volt az már ki lett adva a Semices időkben (Zöld Manó halála, Gwen Stacy halála, stb), a többi szerintem nem olyan eget verő, hogy mindenáron erőltetni kellene. Bár tudom, hogy vannak véres tekintetű hardcore fanok, akik ezt követelik, de valljuk meg őszintén, nagyon kevés embernek van erre igénye. Még egy 80-as, 90-es évekbeli klasszikus kötetben is hatalmas a rizikó, de lényegesen életképesebbnek látom, mint amiben a 60-as évek vannak, pont a fent említett okok miatt. Persze nem célom meggyőzni senkit sem erről, én csak pusztán a véleményemet fejtettem ki erről az egész klasszikus történetekről. Én megmondom őszintén, hogy vígan elvagyok nélküle, örülök, hogy van havi újság. Ha pedig majd esetleg lesz klasszikus, akkor az remélem inkább a 80-as és 90-es éveket fogja felölelni.