Én is elolvastam az októberi számot. Az Ezékieles történet lezárása nem igazán fogott meg, nekem is olyan érzésem volt, hogy ilyesmit is láttam már, szorult-helyzet-de-kedvenc-Pókunk-úgyis-kivágja-magát. Egyáltalán nem bánom, hogy Romita végra lelépett a színről - lehet, hogy JMS sztorijaihoz jól illett (illik) a rajzstílusa, de nekem akkor sem tetszett, és pár szám után miatta (is) álltam le a Hih.Pók vásárlásával.
Az új történet egész jól indult, bár kicsit fura ez a levél-história, de kíváncsian várom a folytatást. Deodato elsőre kicist szokatlan, de a végére már rá tudtam hangolódni. Robert De Niro-t abszolút nem ismertem fel (lehet, hogy nem egy fárasztó munkanap után, 10 óra körül kellett volna nekikezdeni olvasni
), de MJ egyszerűen gyönyörű azon a képen, amikor Peter a fejét simogatja.