Én egyedül a Titánembert érzem kicsit erőltetettnek magyarosnak, de még az se vészes annyira, mivel itt játszódik a történet, így ezt nem is lehetett volna elkerülni. Meg talán minimálisan a Fekete Hollót. A többi egyáltalán nem az. Vayg talán a Szekerce és Szemerce, de az meg egyértelműen pozitív értelembe volt kicsit magyaros 
.
Mert a szekerce inkább magyar mesés jellegű keverve egy fantasy világgal, ami meg szerintem tök jó. Mivel így minden túlzó hazafiaskodástól mentes.
Még nem olvastam, de már megrendeltem . Amúgy nem zavar az ahogy jön úgy jelenik meg dolog, csak akkor jobb lenne kis oldalszám-növekedés cserébe .
Tudom, már ezerszer mondtam, ez elsősorban a rajzolók szabadidején múlik.
Én könyveket szoktam írni és a legnehezebb része számomra az írásnak a nevek kitalálása. Mondjuk az is igaz, hogy rengeteg karaktert vonultatok fel (kb. kötetenként vagy 50 új név kell ). Viszont a magyar nevek nekem valahogy nem jönnek be. Olyan komolytalan hangzású a legtöbb egy komolynak szánt történetben. Főleg a jó magyar férfineveket nehéz találni. De mivel főleg fantasy-t írok, így nem is vagyok a magyar nevekhez kötve .
Én általában a jelentésük alapján választok nevet, plusz nyilván a hangzás is számít, mivel mostanában már mindig angol nyelvű publikálsban is gondolkozom, így jó ha nem csak magyar verziója van a névnek. De a magyar változatban a magyar helyesírás szerintit használom (pl. a
Testvérekben Milán, Bálint és Léda a 3 főszereplő neve). Mondjuk ezek a történetek nem kifejezetten magyar specifikusak, de itt játszódnak, a saját környezetemben.
Amúgy ezek a történetek hol lettek publikálva, kíváncsivá tettél?
Épp ezért alkottam én is saját világot, mert így nem vagyok történelemhez kötve és nincs a való életből fakadó befolyásoló tényező .
A képregény azért annyiban más, hogy egy grafikai leképezés kell, és ha csak nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott stílusban alkot az ember (pl. Sárdi Katinak ilyen gondjai tuti nincsenek, de attól még nagyon jók a rajzai), akkor egy hitelesen megjelenített világot kell alkotni. Egy rakás olyan dolgot kell ábrázolni, amiket a hétköznapi életben nem nagyon csinál az ember, pl. lovaglás, vívás, íjászat. Mindezeket leírni könnyebb, míg rajzolásnál tudni kell a vár, egyéb helyszínek felépítését más-más szemszögekből ábrázolni őket, a tárgyakat stb. Mindezeket profi szinten létrehozni akkora többlet munkát igényelne, amit kevés rajzoló tudna bevállalni, míg arról alkotni, ami körülvesz, hát a referencia mindig kéznél van.
Persze kezdőként meg gyerekként, tojtam erre az egészre, és agyba főbe rajzoltam a sci-fiket úgy, hogy fogalmam se volt róla, hogy igazából mit is rajzolok.
Így számomra az ismert közeg inkább mankó, segítség, nem pedig teher.
Nem művészi, hanem művészkedő. hatalmas a különbség . Bár egyik említett alkotást se láttam szerencsére .
Hidd el tudom, mi a különbség, tudom azt is mire gondoltok alatta. Hosszú távolba révedések, hallgatások (a forgatókönyvben több lehet a szóköz, mint a betű), minden nagyon sz*r, lehetőleg mindenki iszik és káromkodik, van benne Mucsi, és minimum egyszer mutatják egy öregasszony melleit.
Az általam felsorolt filmek nem ilyenek, csak szimplán pocsék utánzatai, az amúgy már eredetileg sem túl jó amerikai pongyola vígjátékoknak. Minden évben kijön minimum 3 ilyen, látszik rajta hogy k*rva drága volt, mert a legnívósabb helyeken van forgatva híres színészekkel, és mindegyik nézhetetlen, de ezekben is lehet Mucsi (ő a magyar Samuel L. Jackson), csak itt nem káromkodhat. Ja és valaki mindig kimondja benne a film címét.
De bármilyen művészieskedő törekvés árnyéka sem vetül rájuk.
