Ma eljutottam addig hogy elolvastam az Isten Ostorát.
Megmondom őszintén bennem volt a félsz a téma miatt, mert gondoltam hogy Todd nem ilyen nagymagyarkodós, de nem tudtam hogy fog ez lecsapódni majd egy teljesen laikus olvasónak. Természetesen mint kiderült okom sem volt az aggodalomra mert Todd a tökénél ragadta meg a problémát, nagyon merészen. Ritka az olyan kiadvány és szerző aki a patyolat tiszta, jellegtelen aranyközép út helyett inkább hallatja a hangját, elébe megy a lehetséges buktatóknak és nyíltan adminisztrálja őket.
Itt egyébként egy párhuzamot vélek felfedezni (persze nem szándékost) Doug TenNapel Ratfistjével (
http://ratfist.com). Ugyanis annak a történetnek a főszereplője egy Batman/Pókember keverék szuperhős, jellegzetesen Earthworm Jimre hajazó dizájnnal, aki patkányjelmezben menti meg a várost. Csak aztán egy mágikus tiki kulcs hatására valóban patkány ember lesz belőle. A probléma ezzel az volt, hogy mint netes publikáció, igen hamar táptalajt adott olyan aberráltaknak mint a Furryk. Ennek elkerülése végett pedig bekerült egy Furrys oldal ahol a Furryk tárt karokkal fogadják, istenítik és csalogatják Ratfistet aki épp arrafelé lengedezik, Ratfist válaszképp lecsapja őket és az egyik, valamiféle kutyalánynak öltözött elmebetegről leesik a maszk. Kiderül hogy alatta egy szőrös vén faszi van, aki ráadásul visszaszól a tovalengő Ratfistnek hogy mekkora egy beteg barom.
Természetesen a két mű nem összehasonlítható, csak meg szerettem volna osztani mint érdekesség, hiszen a nagy vonalakban az alapszituáció, a cél és a megoldás hasonló.
Tetszett a történet, láthatóan esetleges folytatásoknak nyitva maradt pár kapu, aminek szintén örülök, kicsit talán jobban be lehetett volna menni a részletekbe, mert itt ott kissé elnagyolt a történetvezetés, például hogy Attila hogy támadt fel arról semmit se tudunk meg, hiszen az egyik panelen kiássák a következőn amin megjelenik pedig már él, ez persze nem feltétlen baj, nem is igazán róható fel hibának, de lehet hogy van akinek ez így furcsán jön le, mert lóg a levegőbe. Egyébként a történet kellően hangulatos, mérsékelten adoagolt humor és akció is van benne, semmi nincs eltúlozva, élvezhető az eredmény. A lezárást a megmaradó tojással picit elcsépeltnek tartom, de attól nem tartok hogy tartalmatlan lenne a folytatás, látszik hogy átgondolt koncepcióról van szó.
A rajz is tetszett, nem tökéletes, itt-ott nem voltam vele kibékülve, de rendben van. A nagy plánok, mint az utcakép vagy a múzeumbelső eszméletlen hangulatosak. A harcok kellően dinamikusak, a panelek jól értelmezhetőek.
Ha lesz folytatás, mindenképp igényt tartok rá.
