Egszerűen csak szét kell nézni a mainstream kiadóknál. Vagy a kisebbeknél is. Most az írókat sztárolják, de nagyon. Talán valamiféle kompenzációként a 90-es évekért, amikor a rajzolók s*ggét annyira kinyalták a Marvelnél, hogy McFarlane kapott egy saját Pókember címet, Jim Lee meg kirúgatta Claremontot az X-Men-től (azt a Clremontot, aki a semmiből Amerika No.1 képregényévé tette az X-Ment, gyakorlatilag mindent ő talált ki, amiből ma is élnek az írók a címnél), mert nem a neki tetsző irányba akarta vinni a sztorikat.
Most ebből nem tudom mit akartál kihozni
. Mindegyiket rossz sztárolni.
Nem is az olvasókról írtam, ez egyszerű tény. Egy író van hogy két óra alatt megír egy sztorit (szerintem ez ma nem is ritka), amit a rajzoló kb. 2-3 hét, mire megrajzol.
Erre csak azt tudom mondani, hogy az egyik rajzoló fél óra alatt megrajzol egy képet, míg a másik rajzoló egy ugyan olyan színvonalú képen egy hétig dolgozik. Ha ugyan az a végeredmény, akkor miért lenne értékesebb az utóbbi? Csak az eredmény számít. Ez egy ilyen műfaj. Ennyi erővel ne nézzünk olcsó független filmeket, mert nem fektettek beléjük elég pénzt és csak hollywood-i filmeket nézzünk.
Vagy mondhatnám azt, hogy az egyik rajzoló csak rajzol, a másik tuskihúzást is maga csinálja, a harmadik pedig még a színezést is. Akkor eme logika szerint aki mindhármat csinálja nyugodtan beszólhatna azoknak, akik csak az egyiket csinálja.
Vagy mondhatnám a zenei világot is, ahol az egyik ember egy komolyzenei mű bonyolultságához hasonlót alkot, ami hetekig vagy hónapokig eltart, míg egy másik öt perc alatt összepötyög valami elektronikus zenét és ezerszer sikeresebb lesz, mint az első. Persze meg van az esélye, hogy az utóbbi jobb lesz és jogos a siker, de akkor is a világon mindenhol minden így működik. Két különböző munka nem lesz egyforma és nem lehet könnyedén összehasonlítani.
Sajnos valamihez több idő kell, valamihez pedig kevesebb idő is elég. De a végeredmény szempontjából ez nem számít, mert ott csak azt kell nézni mennyire jó vagy rossz.
És én is tapasztaltam ugyan azt, amit mondasz. Nekem volt zenekarom, ahol a meló 90+%-át én végezte: én írtam a zenét, minden hangszert, én írtam a szöveget, gitároztam, frontember voltam, weboldalat én csináltam, én kezeltem a közösségi médiabeli oldalakat (FB, YT...) és a reklámokat, videókat én csináltam és a stúdiófelvételeket, a próbahelyet én biztosítottam, sőt volt akinek még erősítőt és gitárt is én adtam. És mindeközben nem néztem le senkit, mert mindenkivel normálisan bántam és hagytam őket kibontakozni, mert mondtam nekik, hogy nyugodtan hozzanak ötleteket és a kész dalokat is úgy alakítsák, ahogy csak szeretnék. Erre mit kaptam cserébe? Tisztelet, vagy bármi mást? Francokat. Idejöttek nagy mellénnyel, hogy ők most tudnak gitározni és mindenki boruljon le előttük. Aztán meg lecseszett az egyik, hogy zenekarvezetőként nekem kéne irányítanom a dolgokat, és megmondani, hogy mi legyen (mert úgy voltam vele, hogy nem szólok bele mindenbe, hanem inkább hagyom őket kibontakozni), majd egy héttel később megmondtam neki, hogy valamit másképp kellene csinálni, amire az volt a válasz, hogy "nem" és ennyi.
Szóval én voltam ugyan ilyen, sőt durvább helyzetben, mint amiről te beszélsz, amikor a szinte minden munkát megcsinál az ember és még őt nézik le. De én mégse mondom azt, hogy a zenészek nem fontosak és csak az a fontos amit én csinálok. Pedig én sokkal jogosabban mondhatnám, mert a zenészek csak megtanulnak egy dalt és nem alkotnak semmi újat. Míg a képregényeknél, még ha összességében időben kevesebbet is dolgozik az író a rajzolónál, akkor is alkotó mindegyikük.
Ezzel viszont nem értek egyet, mert író nélkül valóban nincs képregény . Persze az író lehet egy személyben a rajzoló is, vagyis ha összefüggő történetet mondanak el a képek, akkor már a rajzoló az író . De ahogy eddig is mondtam, attól hogy valaki jól rajzol még nem lesz jó író.
Ez az egész abból indult ki, hogy Pádi azt mondta, hogy író nélkül is lehet képregényt csinálni, mire Kaine felhozott egy Peter David idézetet, hogy nem, mert az író a fontosabb. Ebből jött ez, hogy akkor melyik a fontosabb. A rajzoló. Pont.
Ezen vitatkozni se akarok, akkor rajzoljanak az írók képregényt, ha szerintetek az jobb.
Senki nem vitatkozik ezen és rajtad kívül senki nem beszél arról, hogy melyik a fontosabb
. Aki meg felveti, mint én is, azt mondja, hogy rajzoló nélkül egyáltalán nincs is képregény, így mindenki elismeri, hogy azért a rajzoló mégis csak fontosabb alapvetően. Csak te erőlteted az állításodat, hogy az író egyáltalán nem fontos, és ránk vagy mérges, amiért semmibe vesszük a rajzolókat
.
És megint csak azt tudom mondani, hogy író nélkül nincs képregény, mert igen is, ha van története egy képregénynek, akkor már van írója. Persze lehet ez a rajzoló maga egy személyben, de akkor ő már író is. Oda akarok csak kilyukadni, hogy attól, hogy egy rajzoló önmaga is tud képregényt csinálni különálló író nélkül, az nem azt jelenti, hogy jobb rajzoló annál, mint aki nem tud, hanem az azt jelenti, hogy ő jó író is egyben, és ez teljesen független a rajztudástól.
És mint már korábban is mondtam: természetesen rajzoló nélkül nincs képregény, vagyis alapvetően valóban fontosabb a rajzoló, de egy két érdekességet azért felvetnék:
Ha rákeresel neten a legjobb akármilyen képregények listájára, akkor azok szinte mindegyike a történetével emelkedik ki. Persze a rajz is jó azokban, mert anélkül hiába jó a sztori, csak azt mondom, hogy fontos a jó író is.
A másik elgondolkodtató rész meg alapból a magyar alkotókra nem igaz, mivel nem csinálják ugyan azt főállásban évekig, de ha belegondolsz: van egy író és egy rajzoló a Marvelnél. A rajzoló mikor odakerült már profi rajzoló volt és aztán mondjuk már 5 éve rajzolja ugyan azt a hőst, mondjuk Pókembert. Persze mondják a rajzolók mindig, hogy újat kell tanulni meg kipróbálni dolgokat, de ha az a profi és tapasztalt rajzoló úgy dönt, hogy ő már elég jó és ezért nem fejlődik és nem próbál semmi újat, akkor minden további nélkül megteheti, mert Pókembert már vagy 10000-szer lerajzolta több-ezerféle pózban. Meg persze a visszatérő ellenségeit és egyéb karaktereket is. Egy idő után a rajzoló mindenféle megerőltetés és újdonság nélkül hozhatja ugyan azt a színvonalat. Épp ezért mondtam, hogy a magyar alkotókra ez nem igaz, mert ők nem rajzolnak egyetlen hőst főállásban évtizedekig. Így nekik mindig, ahogy a hosszútávú Marvel rajzolóknak az elején és persze új karakterek kitalálásakor kell kreatívnak lenni.
Ezzel szemben egy írónak mindig kell újat alkotni. Az író munkája hosszútávon nem lesz könnyebb, hanem épp hogy nehezebb lesz, mert egyre kevésbé lesz olyan ötlet, amit már nem sütött el, vagy más nem sütött még el. Nem véletlen, hogy az első részek általában a legjobbak.
És épp ezért olyan béna sok Marvel és DC képregény, mert az írók nem kreatívak és már rég nem is próbálnak újat alkotni, hanem inkább a régi dolgokból élősködnek.
És még egyszer mondom: mindezek ellenére is legalább olyan fontos a rajzoló, ha nem fontosabb, mint az író, de az író munkáját se lehet semmibe venni. És persze az előbbi extrém példa csak a nagy amarikai kiadókra érvényes és azok közül se mindenkire, nem pedig a magyar rajzolókra, így remélem nem sértődik meg rajta senki
.
És biztos van a fordítottjára is példa, hogy valaki íróként kezdte aztán rajzolásba is belefogott
Várom a példák tömkelegét.
Én csak azt mondtam, hogy lehetséges. Nevekkel nem vagyok túlzottan tisztában, se írókkal, se rajzolókkal
.
Ne sértődj meg, mert nem azért mondom, de szerintem ha azt szeretnéd, hogy az írók ne nézzék le a rajzolókat, akkor annak az első lépéseként azt kéne tenni, hogy nem kell lenézni az írókat .
Én nem nézem le őket, csak az utóbbi időben nagyon túl vannak/voltak értékelve, és ennek igen szépen látszik is az eredménye.
A képregényeknél is, az egyre silányabb, kuszább, következetlenebb, más címeknek ellentmondó történetekkel. De Holywood pl. egy hulladék, szinte mindenki kiváló munkát végez kivéve a forgatókönyvírókat, akik valami hihetetlen fércmunkákkal szúrják ki az emberek szemét.
Hozzáteszem, hogy a képregényeknél nagy köze van ehhez a szerkesztők töketlenségének. Ha odakerülnék mindenki rühellne, mert egy rohadt diktátor lennék. Jelenleg szerintem ez kéne ahhoz, hogy valamelyest gatyába rázza az egyre inkább széteső Marvelt pl.
Épp ellenkezőleg: ez a jelenség pont azért van, mert az írókat semmibe veszik. Persze lehet felsztárolnak néhány nevet, ami negatívum, de épp azért ilyen silány a színvonal, mert úgy állnak hozzá hogy: írni bárki tud és szinte mindenki ír is valamit az élete folyamán. Meg persze a rajzolókkal ellentétben sokkal nehezebb eldönteni, hogy ki a jó író, így íróként nehezebb elérni, hogy felfigyeljenek rád. A színvonal azért csökken, mert nem fizetik meg a jó írókat, vagy felsztárolt írókat alkalmaznak, akik nem elég tehetségesek, vagy kreatívak, megbíznak valakit, aki olcsóbban dolgozik, mert az is képes megírni egy sztorit. Az már nem számít, hogy milyen a történet. De ott vannak a speciális effektmesterek, akiket meg muszáj megfizetni, mert ahhoz nem ért akárki. Így az írókon spórolnak. És ugyan ez van a képregényeknél is, ebben az író/rajzoló ellentétben. Ezért van annyi önismétlés és primitívség a képregényekben és a filmekben, dalszövegekben meg úgy általában mindenben, mert a legtöbb ember a másik munkáját semmibe veszi és úgy állnak hozzá, hogy "ezt én is meg tudom csinálni".
egy iszonyatosan béna, pálcika emberkékkel, élvezhetetlenül megrajzolt "képregényről" lenne szó
Ezzel remek érvet adtál: vannak a neten pálcikaemberekből álló képregények (Cyanide & Happiness...), amik nagyon szórakoztatóak, mert remek poénok vannak bennük
.
Szóval lehet rajztudás nélkül, csak íróként is jó képregényt alkotni
. Csak ez a humor kategórián belül működik csak és ott is csak ritkán
.
Köszönöm a megelőlegezett bizalmat. Azt nem értem miért abból indulsz ki, hogy én a rajzokkal, rajzolókkal akarnék tenni bármit is...
Nem velük van a baj (bár ott is belenyúlnék azért), hanem az írókkal, és azzal, hogy f*snak a kontinuitásra. Olyannyira, hogy már teljesen élvezhetetlen számomra az egész, és csak tiszteletből szerzem be a Pókos megjelenéseket.
Ezzel teljesen egyet értek, és amiket még hozzáfűznék már leírtam az előbb
.
Bár szörnyen sarkított példa, de igen. Míg neked a vizualitás ad egy hatalmas adag pluszt a képregényben, én ELSŐSORBAN mindenben a történetet keresem, és csak másodsorban a látványt. Legyen az képregény, könyv, film, vagy akár más.
Én elsősorban azt nézem, hogy valami mennyire szórakoztató vagy tartalmas, és szórakoztató és tartalmas lehet valami a látványtól, a történettől vagy bármi mástól. És egy rossz történet tényleg le tudja rontani a tökéletes látványt is, valamint a rossz látvány is a remek történetet. Pl. a Transformers filmeket szeretem, de nem tartom őket túl jónak
. Míg az a számítógépes animált Batman képregény (azt hiszem a 4. számban) hiába volt nagyon jó tartalmas történet, fájdalmas volt végigolvasni annyira nem tetszettek a képek.
Ezek szerint én vagyok a vitában az arany középút
.
Tök mindegy hogy miért, de rohadt sokat vettek belőle. Pedig egy rajzoló készítette, "nem volt író".
Megint magamat tudom csak ismételni: egy képregényben nincs olyan, hogy "nincs író". Van író, csak az éppen egy és ugyan az a személy, mint a rajzoló.
Remélem senkit nem sértettem meg az elmélkedéseimmel
. Főleg a rajzolókat, mert a tehetséges képregényrajzolókat nagyon tudom csodálni (és irigyelni
). Csak leírtam, hogy én hogyan látom a dolgokat.