A hétvégén én is elolvastam a 8. számot.
Egyszerűen képtelen vagyok leírni azt az érzést, amit az újság lapozgatása közben éreztem. Visszautaztam kamaszkoromba, mikor egy panellakásban laktam a Szüleimmel, a nagy ablakokon besütött a Nap és én az ágyamon ülve faltam a hálószövő elképesztő kalandjait. Bár ez a lap vastagabb, mint a régi Semices kiadványok voltak, de az idő ugyanolyan gyorsan elrepült és az utolsó oldalt is ugyanolyan kalandokra éhesen néztem tovább, mint akkoriban. Egy mondat azért rendületlenül lüktetett az agyamban: ez igen, ez az igazi nekem való kiadvány! A mellettem vasaló Párom egy idő után megkérdezte, hogy hol jár az eszem, hiszen az újság már rég csukva volt, de én még mindig bámultam magam elé. Hogyan is magyarázhattam volna el neki, hogy éppen 20 évet repültem vissza az időben és még mindig az időgépben ülök? Hiszen ezt csak mi érthetjük, a Klasszikus Pókember-Fanok.