Igazából annyi, hogy a pókemberes klónsztori bebukott (nem kicsit, bár akkor még a hatása annyira nem érződött, csak az, hogy marhára meg se közelítette az X-részleget), és kellett valami, amivel a feltörekvő és éppen szétcrossoverező DC-t lenyomják. Ezért addig nyaltak az Image-nek, míg sikerült visszahozni Lee-t és Liefeldet (tudom, döbbenetes, de abban az évtizedben valami külső energiamező hatására annyira lement az emberek átlagos IQ-faktora, hogy Liefeldet imádták és jónak tartották), viszont szabad kezet kellett adni nekik a sorozatokban. Az Onslaught csak egy kifogás volt, amikor az a sztori elindult, azt se tudták, hogy mi lesz belőle. (Heh, azt se tudták még az írók se, hogy Onslaught ki vagy mi a fene lesz, menet közben találtak ki mindent.) Ezért kötöttek egy keretszerződést és az Image-esek kaptak négy fő címet meg egy bazi nagy marketingkampányt. Csakhogy négy-öt hónappal később a Marvelnél meglátták, milyen jól sikerült ez (stabil top10), és elkezdtek pofázni, hogy akkor most ők nagyobb részt kérnek a bevételből, mint amiben eredetileg szerződtek. Az image-esek meg szépen összepakoltak, távoztak, a sorozatok meg jól pofára estek. Hogy eredetileg is 12 hónapra tervezték-e, nem tudni, lehet, hogy igen.
Az elvi elgondolás amúgy az volt, hogy megpróbálták, hogy tetszene a népnek, ha teljesen a kilencvenes idők szellemében teljesen elölről kezdenék a Marvel sorozatait, hogy új embereket fogjanak meg, akiknek nincsenek előismereteik, és ezzel az új, korszakhoz alakított világgal vinnék tovább a szereket. Ha esetleg ez fene ismerősnek hangzana, mert az Ultimate-et is ugyanígy hirdették... nem véletlen, ugyanis az a világ nagyon sok szempontból a Heroes Reborn c. kísérlet sokkal pofátlanabbul és erőszakosabban tolt ismétlése volt, ami arra alapozott, hogy mivel 1998-ban az akkori olvasótábor 90%-a eltűnt az éterben (aktiválódott a 3.-on túli agysejtállomány is, és rájöttek, hogy Liefeld, McFarlane és a többi hasonló kvalitású ízlésromboló tettestárs kreálmányai igazából egyes kultúrákban emberiség elleni bűnnek számítanának), így senki se veszi észre, hogy tökéletesen ugyanazt csinálják még egyszer. A vicc az amúgy, hogy pontosan így történt, és máig nem tűnik fel senkinek, hogy például Millar Ultimates-e néha panelről panelre megegyezik a HR-es Avengers v2-vel, csak elfogadhatóbb rajzokkal és koherensebb(nek tűnő, ha csak az első szériát nézem) szöveggel.