Végre sikerült elolvasnom a Vertigo 4, ebben a formában befejező részét!
Már hozzászokhattunk a szokványostól picit kisebb mérethez, egyáltalán nem zavaró.
Főleg, hogy ismét egy nagyon minőségi kiadványhoz juthattam hozzá, mind külsőre, mind belbecs alapján. Szerintem a 4 kötet közül ennek a legjobb a borítója, a címe is elég hangzatos: A világ végezetéig. Ráadásul apró dolog, de fontos: a gerincen is ez olvasható ezúttal. A fordítást talán már említenem sem kell, a megszokott, remek, magyaros szövegekkel találkoztam itt is, tényleg le a kalappal.
Akkor menjünk szépen sorjában!
Y:Hát ez a rész elég rövidke volt, nem sok semmi történt sajnos. Megtudtunk pár érdekesnek első blikkre nem mondható infót Dr. Mannról. Egy dolog viszont megfogott: hogy eniyre utálja az apját. Eddig valahogy eléggé egy racionális embernek ismerhettük meg, aki nem szívből él. És lám csak, benne is vannak ilyen elfogult érzelmek: düh, harag, gyűlölet. Apró fogás ugyan, de az író egy csapásra árnyaltabbá tette a jellemét. A legjobb jelenet egyébként, a kontrasztjából fakadóan, Hősé volt...Yorcik szavai után a szomorú valóság. a legjobban az a momentum tetszett, ahogy nem tudja kezelni, hogy gyilkossá vált, és jellemző módón, a vezetőjük jellemtorzító hatását mutatva, Victoria egy kis étellel teljesen az újja közé csavarja, megvesztegeti. Ez is jól mutatja szerintem, hogy a Yorick által(meg hát a korábbi munkája is erre vall) elmondott nemes embert is menniyre eltorzíthatja egy ilyen katasztrófa. Apropó, lassan Yorickot kéne Hősnke hívni, mert annyit hősködik az a fiú...jó persze szép dolog, de lehetne egy kis esze a gyereknek. Én legalábbis ilyen fontos pozícióm tudtán nem nagyon ugrabugrálnék, mert megszívom. :twisted:És láss csodát, így is történt. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy fognak rátalálni, és hogy jutnka el, ha eljutnak egyáltalán, Californiába.(egyébként nekem úgy tűnt, mintha most nem lenne mindnehol tökéletes a kép...megint voltak olyanok, amiket rosszul kaptál meg, kaine?, emlékszem, az első Vertigóban is sikerült kiszúrni)
Constantine: Talán ez a legkevésbé kedvelt, a 3 képregény közül, de én semmi kivetnivalót nem találok benne, sőt! A rajzokkal nekem semmi bajom sincs, nagyon illik a történetekhez ez a stílus szerintem. Persze, egy PÓkemberhez nem illene, de itt nekem tetszik, az az igazság. Meg néha amúgyis jól esik a szemnek, a msi tökéletes, számítógéppel színezett cuccok helyett ilyen "pacás" dolgokat is olvasni. Két szálon indul az eseménysor, ami jó és ráadásul elég hamar tudomást szerzünk a kapocsról a két szál között. Különösen tetszett egy ellentét, még az elején: "hiába minden, ha gyerek vagy, nem győzhetsz." -- "van olyan, hogy nem veszíthetsz". Sok igazság van bennük. A történet egyébként nem valami akciódús, kicsit rejtélyes, kicsit misztikus, pont anniyra amenniyre még szeretni tudom. Viszont elég groteszk, ami nagyon passzol. Csak rá kell nézni ezekre a templomos Úr harcosaikra, vagy mikre, vagy az Elátkozottak hadseregére gondolni. Kár, hogy ez utóbbiról nem sokat tudunk itt meg, az ipsét is hamar kicsinálják. Ráadásul pont akkor van vége, amikor Zed személye is kezdene érdekessé válni. No mindegy, hátha megtudunk még róla pár finomságot.
A képregény nagy fegyvere egyébként most is az irodalmiság...egyik-másik mondatnál érdemes elidőzni, ízlelgetni. Bárány Ferenc remek fordítást végzett, érdemes összehasonlítani ezt a szöveget egy mai sima képregénnyel, főleg egy ultissal...lehangoló, komolyan mondom! Szóval, akiben van egy kis irodalmi véna, meg szereti a groteszk, misztikus dolgokat, annak tetszeni fog. Jó volt, csak lecsapták a végét, lehetett volna hosszab a történet.
Prédikátor: Furcsa lesz ezt mondanom, de most egyértelműen ez tetszett a legjobban. Itt aztán történtek a dolgok, meg kell hagyni, igazi tökös dumákkal!
Bár Tulip feltámasztásásnál sejtettem, hogy Isten keze lesz a dologban, nem is tetszik anniyra, de hát ilyen dolgokról szól itt a fáma, elfogadható. Ezt leszámítva nagyon jó volt ez a rész..tényleg annyira beteg, hogy már jó.
Ennisnek meg sikerült elérnie, hogy anniyra ellenszenves kis görény figurákat teremtsen, hogy én is alig vártam, hogy Jesse végre a sarkára álljon és kicsinálja ezeket a gennyládákat. Öröm volt nézni, ahogy szétég a Nagymama, ahogy Jesse szétveri Jody-t, ahogy Tulip szétlövi T.C-t(mutathatták volna
). Azt viszont nem értettem, Isten mire mondja azt, hogy ez csak figyelmzettetés volt és Jesse hagyjon fel a próbálkozásaival, hogy elkapja őt. A Nagymamáék vissza fognak még térni? Vagy ezzel kiszálltak a történetből? Jesse igazán kicsinálhatná őket mégegyszer!
És még a vége is happy, kivételesen!
Na, ennyi lett volna. Hatalmas tisztelet és köszönet kaine-nek és a Kingpin kiadó minden munkatársának, hogy ezek a képregények megjelenhettek itt és én is megismerhettem őket. Igazán hálásak lehetünk!