Azzal a különbséggel, hogy az "adamantiumtestem a legforróbb csillag sem olvasztja meg" egy nyelvtanilag teljesen helytálló mondat, ha ezt félreérti valaki, az nem a szerző hibája. Birtokos személyjel után első szám első és második személyben a tárgyrag elhagyható. Ebbe általában azok a nyelvtannácik kötnek bele, akik nem ismerik annyira a magyar nyelv szabályait, mint amennyire szeretnék másokkal elhitetni, hogy ismerik. 
Értjük mi, hogy nyelvtanilag helyes a mondat (egyébként mindkettő az: Scrapwencher példájában sincs nyelvtani hiba - a központozás hiányzik belőle), csak éppen nehezen értelmezhető. Aki a kiadvánnyal foglalkozik - a fordító, szerkesztő, beíró stb. -, az már annyiszor olvasta, hogy nincs rá szeme. Friss szemmel olvasva viszont nagyon is nehéz értelmezni.
Ahhoz, hogy egy magyar anyanyelvű ember tudjon magyarul, nem kell tisztában lennie a magyar nyelv szabályaival. Mindet elsajátította már gyerekkorában - részben öntudatlanul, részben az anyjától. A szabályok, amelyeket nyelvtanórán megtanulunk, és amelyeket okos, szakállas nyelvészek fogalmaztak meg, a teljesen spontán, tanulatlan és tanult anyanyelvi beszélők nyelvhasználatát írják le, és nem a precízebb nyelvhasználatot hivatottak segíteni, hanem csak a nyelvről való tudományos beszédet. Tévedés volna azt gondolni, hogy nyelvtanórán magyarul tanulunk. Egy kamasz már hibátlanul tud magyarul (a szókincsében vannak hiányosságok, de ez élete végéig elmondható bárkiről). Mindazokat a szabályszerűségeket ismeri, amelyek a nyelvtankönyvben szerepelnek, csak éppen nem tudja őket magától megfogalmazni, mivel nem tudatosan használja őket. De ahhoz, hogy egy székre leülj, nem kell fizikaórán megtanulnod, hogy mi is a gravitáció. Ahhoz, hogy emészteni tudj, nem kell biológiát tanulnod.
Hogyha anyanyelvi beszélőknek problémájuk van a képregény egy-egy mondatanak megértésével - legyenek ezek az olvasók akár agysebészek, akár tanulatlanok -, az igenis a megfogalmazás hibája. És teljesen mindegy, hogy a kiadvány előkészítői mit gondolnak az adott mondatról, mert ők már nem tudják friss szemmel olvasni. Még 3x elolvasom, és már én se fogom tudni.
De közelítsük meg máshonnan: tegyük fel, hogy a tanulatlanok nem tudnak jól magyarul (ez abszurdum, olyan, mintha azt mondanám, hogy a tanulatlanok nem tudnak emészteni vagy vizelni, de most fogadjuk el). Akkor viszont el kell gondolkodni rajta, hogy vajon a tanultaknak, a tanulatlanoknak, vagy pedig a tanultaknak
és a tanulatlanok készítik-e a kiadók a képregényeket. Az én egyéni véleményem az, hogy a képregény pont nem az a műfaj, amelyik kizárólag az elitnek szól.
