Nem is tudom , én gyerek korom óta szeretem a rajzokat illetve szeretek rajzolni, de a képregény mint szenvedély az első külföldi képregény beszerzése után jelentkezett., nálam . Másolgatni kezdtem majd egyre többet keresgéltem az itthon fellelhető újságokat. Majd jöttek a Bobók és Góliátok és elkezdtem egyre többet gyűjteni , ami a mai napig folytatok.A feleségem már úgy ismert meg , hogy tisztában volt szenvedélyemmel és szerencsémre sosem szerettet volna megváltoztatni. Nagyon örülök neki , hogy tolerálja a szenvedélyem és az azzal járó foglalatosságaim. Nekem mindig is első a lányom és a feleségem és utána jön csak a képregény . Nagyon megnyugtat akár az olvasás akár a rendezgetés , de bármikor letudom tenni , ha a család hív. Sokan azt mondják máig gyerek maradtam , de én ezt nem bánom , nem érdekel mert jól érzem magam így. Sosem érdekelt mások rólam szóló véleménye. Mindig azt mondom otthon , ha egyszer megunom kiárulom a gyűjteményem és elmegyek nyaralni egy szép helyre , de ahogy a lányom kezd elmerülni a képregények világában egyre kisebb esélyem van erre. Volt egy bátyám aki mindig is csodálta kitartásom , és energiám , de sosem értette hogyan tudom ezt összeegyeztetni a mindennapjaimmal.
