Mármint a Zöld Lámpásról vagy Hal Jordanről? Mert utóbbinál nem tudnék neked unalmasabb alakot mondani a két nagy kiadó felhozatalából. Gyakorlatilag a középszerűség mintapéldánya, egyben az igazán tökéletes állatorvosi ló arra, hogy mi volt Johns legnagyobb hibája mindig is. A figura fehér, középkorú, férfi, vagyis tökéletesen megfelel a késő hatvanas évek Amerikájának: unalmas, jellegtelen, mindenféle veszélytől mentes a konzervatív, izgalmakat még fantázia szintjén is kerüli kisvárosi nyárspolgároknak, csak nem éppen egy elvileg akcióközpontú világ egyik főszereplőjének. És Johns állandóan ezeket erőltette, minél nagyobb hatalmat kapott, annál inkább. Halnek nincsenek a munkáján kívül barátai, az egyetlen „szerelmi szálban†minden izgalmat kimerít, hogy kéthetente nem tudják eldönteni, hogy össze akarnak-e jönni vagy sem. Nincs hobbija, nincs személyisége, csak a fene nagy akaratereje, amivel mindig elvégzi a munkát. Egyszerűen keresve sem lehet találni nála érdektelenebb alakot, aki mellett egy valós szürke kisegér is sokkal összetettebb, mert neki legalább vannak vágyai, gondjai és valami egyedi jellemzője. De ha levesszük a gyűrűt Halről, őnála semmi, SEMMI sincs, ami megkülönböztetné egy statisztikai mediántól. Hála az égnek Johns viszonylag ritkán is nyúlt Hal Jordanhez Zöld Lámpással szemben, és amikor megtette, a messze a sorozat legunalmasabb pillanatait is tartalmazta.
A Zöld Lámpások között viszont akadnak marha jó figurák, akik akkortájt inkább a Green Lantern Corps-ban gyűltek össze.