Amazing Spider-man 1-67 meg pár különszám, 2000 oldal összesen. Az első a teljes Ditko-éra, a második meg ugye John Romita Sr. Még szeptemberben vettem őket, és csak most fejeztem be a második kötetet. Lehet hogy régi történeket, de nekem mégis nagyon tetszettek, hiába több bennük a szöveg mint a mai képregényekben. Minden szám tök fel volt építve, Stan Lee nagyon jól értett a dolgához. Lefektette az alapokat amik a Pókember történeket magját képviselik, mint pl.: Peter osztálytársai, akik nem kedvelik, de Flash meg imádja a Pókot; az aggodós May néni, aki mindig elájul, rosszul lesz; JJJ, aki elvakultan utálja a Pókembert, mégis kellenek neki a képek Petertől; Pókember-Fáklya barátság; Mary-Jane, akit Stan Lee nagyon kicsavart módon hozott be Pókember világába stb. És a legtöbb ezek közül mind szerepelt egy-egy számban. És ami a 'legdurvább' az egészben, hogy a számok végén hiába győz a Pókember (a legtöbb sztori általában egyrészes volt), Peter győzelme mindig keserédes.
Az ágyamban, rátettem a párnára.
Mivel fűzött kötés ezért bírja a strapát, szét lehet teljesen nyitni és ott állítod meg ahol akarod, nem csukódik be mint a DC ragasztott omnibusai
