Hát igen, a Sikoltás elég jó visszatérés lehetett.
Ha jól meggondolom, egész jól állunk a legjobb Pókember-sztorikkal. Az első volt Gwen halála, aztán jött a Kraven Utolsója, majd a Sikoltás, végül a Kölyök. Látszik, hogy az én véleményem szerint, különben, mert ezek mindegyikét én javasoltam.
Amikor klasszikus történetet választhattam, egyből ezt mondtam, csak annyi volt a feltétele, hogy előtte menjen le a drogos sztori, hogy megismerjék Gwent kicsit legalább itthon is. Aztán jött a fordulat, hogy a Semic is bevállalná, hogy felnőttek a Pók-olvasók, és jöhetne egy durva sztori, a Torment. Erre gyorsan szóltam, hogy akkor már miért nem inkább a Kraven? Hamar meggyőztem Istvánt, úgyhogy megjelenhetett, és tudtommal azóta is az a legjobbnak tartott Pókember történet nálunk. A Sikoltás már egyértelműbb választás volt, mert kifejezetten választhattam különszámot, és azonnal ráugrottam a lehetőségre, hisz a történet király, a rajz is nagyon jó, és ez a sztori még azoknak is tetszett, akik nem bírják azt az időszakot. Végül a Kölyök maradt, amit már a 100. számba szerettem volna betenni, de nem lehetett, úgyhogy az első saját Pók-kiadványomból nem maradhatott ki.
Adósotok vagyok még a The Child Withinnel, a Vadász Lelkével, meg a Klón sztorikkal.