Én kifejezetten szeretem a női főszereplős sztorikat. Filmről nem tudok nyilatkozni, mert ott elég ritka, de az Alias sorozat mindig kedvencem volt, a Jessica Jonest is nagyon szeretem, videojátékban én is nőt választok, ha választhatok (kivétel Nathan Drake, mert ő akkora arc), a képregényekben pedig szeretem Amazont, a Ragadozókat, és legfőképpen a Póknőt. Nem azt mondom, hogy jobban szeretem, mint a többi képregényt, de egyértelműen nem az dönt, hogy férfi vagy nő a főszereplő, hanem az, hogy milyen az írás és a rajz. A Ragadozók női írója például vagy rendkívül jó író, vagy egyszerűen annyira női oldalról közelít meg minden (legapróbb) problémát is, ami számomra tök új, így érdekes. Vagy ott van Peter David, aki kifejezetten jól ír női karaktereket, lásd akár az X-Faktorbelieket, de elsősorban a Fallen Angel sorozatát.
Vagy George R. R. Martin és Joss Whedom. Nem is tudom melyikük mondta (azt hiszem George), mikor megkérdezték tőle, hogy hogy tud ilyen jó női karaktereket írni, mire a válasza valami olyasmi volt, hogy "egyszerűen csak embernek tekintem őket"
.
Amúgy én is hasonlóan vagyok a dolgokkal, ahogy te is leírtad
.
Konkrétan megfogalmaztad, nem is vettem magamra. Ha magamra veszem, meg sem próbálok komolyan válaszolni rá, csak a kényszerzubbonyt emlegetem. És nem általánosan, hanem konkrétan neked.
Ezt most nem értem: nem vetted magadra, ami abból jön le, hogyha magadra veszel valamit, akkor a kényszerzubbonyt emlegeted, miközben emlegetted a kényszerzubbonyt, vagyis elvileg magadra vetted, vagy mégse?
Azért írtam, amit írtam, mert képes voltál egy teljesen egyértelmű ügyben felhozni a szexizmust mint a legelső válasz, ami eszedbe juthat. Ez agyrém. Főleg annak tükrében, hogy a másik oldalról ugyanez ugyanígy igaz, névleg hogy a nők is minimális százalékban olvasnak férfi szuperhősöket. Igaz, utólag belátod, hogy az is szexizmus, de én meg azt mondom, hogy egyik sem szexizmus, hanem egy teljesen magától értetődő jelenség, mivel a két nem különbözik.
Látom, még mindig nem egyértelmű, hogy mit akartam mondani. Épp ezért mondtam, hogy sokszor ha valami szexizmus az se baj, mert mindenkinek minden egy kicsit mást jelent. Van aki szerint mindez felháborító szexizmus, és van, aki szerint ez egyáltalán nem is az (mint pl. te), és vannak olyanok, mint én, akik árnyalják a dolgokat, mert van, ami egyáltalán nem az, és van ami egyértelműen az, de a kettő között van egy szürke határ, ami olyan, hogy mindenkinek más. Számomra ez a határsáv olyan, hogy bár szexizmusnak nevezhető, de nincs a nagy részével baj, mert természetes, ösztönös, vagy alapvető, nem feltétlenül ártó szándékú valami, de mindezek ellenére nagyjából megértem (aktuális helyzettől adódik, hogy épp mennyire), ha valaki szerint ez már rossz, vagy ez még semmi.
Pszichológiai könyveket meg nem szeretek olvasni, mert azok jól megmondják a tutit, miközben én jobban szeretek gondolkoni, elmélkedni és rájönni dolgokra ezek, megfigyelések és esetekben beszélgetések, viták alapján.
Ha szórakozás címén nem követed az ösztönös érdeklődésedet, hanem azon agyalsz, hogy szexizmus-e nem szentelni elég figyelmet a Ragadozókra, akkor meglátásom szerint mindent rosszul csinálsz.
Vicces, hogy ezt pont nekem mondod, mert én mindig azt mondom, hogy nem érdekel, hogy mennyire tökéletes anatómiailag egy rajz, csak az, hogyha ránézek, tetszik-e, vagy ha női karakter, akkor szexis-e
.
Az a baj, hogy leragadtál a szexizmus kifejezésen, mert ez a szó valamiért benned erős ellenérzést vált ki. Nem érdekel, miért van ez, mert nem akarlak kipszichoanalizálni, de itt nem a kifejezésen van a hangsúly, hanem azon, amiről beszéltem, függetlenül attól, hogy szexizmusnak vesszük-e vagy sem.
Mondhatjuk, hogy nem szexizmus, de akkor is, ha valakit nem tud érdekelni valami, amiben női karakterek vannak a középpontban, akkor ő egy bizonyos szinten érdektelenebbnek, alsóbbrendűbbnek tartja a nőket.
És mielőtt félre értenél: nem mondom, hogy te ilyen vagy, mert millió oka lehet annak, hogyha valaki nem szereti a Ragadozókat, de ha konkrétan azért nem érdekel valakit, mert nők vannak benne a középpontban, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy az előbb felvetett állításom esetleg igaz lehet. És direkt nem mondom, hogy szexizmus, hímsovinizmus, vagy akármi is ez, hogy ne térjünk el megint a mondanivalómtól
.
A helyzet az, hogy az embereket a hasonlóságok hozzák össze és tartják össze. Mindenkinek ezer anekdotája van arról, hogy mennyire különbözik a legjobb barátaitól, a testvéreitől, a párjától vagy a szüleitől, de a jó kapcsolatok alapja, hogy elég nagynak kell lennie a hasonlóságnak ahhoz, hogy a különbségek ne tudjanak szétválasztani. Ugyanez igaz a hőseinkre.
Tény, ebben igazad van, ezt nem is vitattam. Sőt, Ms. Marvel sokkal jobban hasonlít rám személyiségileg, mint Pókember, szóval valószínűleg azért tetszettek jobban a történetei.
Azonban ez a mondatod is a korábbi felvetésem bizonyítja, miszerint ha valakit nem érdekelnek a női karakterek, akkor a nőket alapvetően annyira különbözőnek tartja saját magától, hogy az már nem... hogy is mondjam... kedves dolog a nőkre nézve
.
Goku jóságán is szeretnek vitatkozni a fanatikusok, hogy mennyiben egy önző gyökér, aki csak azért harcol, mert élvezi, és semmi más nem érdekli. Az biztos, hogy gonoszság nincs benne.
Igen, épp ezért olyan jó író Toriyama, mert fel tudja fogni (sok amerikai képregényíróval ellentétben), hogy a jó egyszerűen csak a gonosz ellentéte, és nem a tökéletes erkölcsi mintaképé, meg a hibátlan személyiségé
.
Meg szerintem sokkal nagyobb önzés a saját bűntudatunk védelmében életben hagyni gyilkosokat és ártatlanokat veszélybe sodorni, mint gyilkolni másokért
.
Elég gyakori történet, ez lényegében a komplett genderkutatás alapja. Senki nem mondja, hogy minden férfi vagy minden nő egyforma lenne. Mégis vannak különbségek, amik általánosságban megvannak, és ezek nagy része elég jól behatárolhatóan biológiai hátterű.
Ez így van, ez persze tény. A gond viszont ott kezdődik, ha nem az alapján ítélünk meg valakit, hogy milyen (mindenféle szempontokból), hanem az alapján már alapból bekategorizáljuk, hogy milyen nemű.
És nyilván azt is láttad a videóban, hogy senki nem tépte ki a kiscsaj kezéből a fiúknak szánt legó szettet, úgyhogy nem kell félni attól, hogy ne tudna érvényesülni.
Én is legalább annyira nem szeretem a női egyenjogúságért folytatott eltúlzott kampányokat és álszentkedéseket, amennyire te, mert közel sincsenek annyira elnyomva a nők manapság, mint régen, szóval a mai dolgokkal sokszor durván túlzásba esnek. De ez a videó nem is kampányolt, csak elgondolkodtatott, és arra igen jó volt
Azért egyértelműen kijelenteni, hogy nem kell azonosulás, elég meredek, nem? 
Nem jelentettem ki ilyesmit, csak mondtam, hogy azonosulás nélkül is lehet együtt érezni másokkal.
Bár elgondolkodtató, hogy az együttérzés és az azonosulás mennyire együtt vagy ép különálló fogalmak. A lényeget azonban még mindig tartom: ha valaki nem tud együttérezni/azonosulni egy más nemű/más etnikumú/más fajba tartozó élőlénnyel, vagy más akárkivel vagy mivel, akkor ott a háttérben annak a más kategóriának a lenézése, alsóbbrendűbbnek tartása, vagy akár gyűlölete van a háttérben az esetek legalább 90%-ában.
Tedd fel az ellenkező kérdést is, rögtön jobb a kiinduló helyzet, és a válasz az, hogy szexizmus. A te érvelésed szerint. Az enyém szerint, hogy a férfiak és a nők nem ugyanolyanok.
Hagyjuk már a "szexizmus" szót, főleg, hogy sosem jelentettem ki semmiről, hogy szexizmus, csak feltettem a kérdést, hogy mi az oka ennek a jelenségnek, és a kérdés mellé odatettem, hogy "talán a szexizmus", ami szót azért használtam, mert könnyebb egy szót mondani, amit mindenki ismer, minthogy körbe írni a fogalmat. Bár lehet mégsem mindenki ismeri a "szexizmus" szó jelentését, mert tény, hogy nem ugyan olyanok a férfiak és a nők, de attól, hogy különböznek még nem lesz belőle szexizmus. A szexizmus azt jelenti, hogy lenézzük a másik nemet, úgy ahogy a rasszizmus a másik rasszt nézi le. Persze az, hogy nem olvasunk egy képregényt "szexizmus"-ból az persze nem káros, vagy nem árt senkinek, de ha valaki alapból "szexista", akkor jobb, ha rájön ilyan apróságokban, minthogy ez a dolog elfajuljon és valóban káros szexizmus alakuljon ki belőle idővel, mert szinte minden rossz dolog ilyen apróságokkal kezdődik, amik még nem azok, de majd azok lesznek.
A kijelentésed akkor lenne igaz, ha azon vitáznánk, hogy miért nem szeretik a pasik a brazil szappanoperákat? Mert különböznek a nőktől és más az érdeklődésük. De hogy miért nem szeretik bizonyos képregényrajongók a női főszereplős képregényeket, az már egy jóval komplikáltabb és kínosabb kérdés. Vajon azért, mert lenézik a nőket és nem tudja érdekelni őt, hogy mi van egy nővel? Vagy esetleg más oka van? Ez volt az egész alapfeltevésem, amire komolyan érdekelne a válasz, csak sajnos, aki benne van, az nem fogja elismerni, aki meg nincs az meg nem tudja jobban, mint én, szóval lehet nem is lehetne ebben bármire is jutni
.
