Őszintén örülök, hogy a kisebbséghez tartozom (bár ezt eddig is sejtettem a bevételeket elnézve
)
Az a vicc, hogy amúgy én sem untam, egy pillanatig se, még amikor másodszor néztem, akkor sem, viszont rengeteg poént kínosnak (
pl. a találkozás Hulkkal az étteremben) és karakteridegennek éreztem (
Tony random megjegyzését Steve hátsójára, ami amúgy vicces volt, csak ilyen wtf, ez most honnan jött?). Aztán az sem segített, hogy nem nagyon szeretem az
időutazásos filmeket, főleg, ha a szabályokat hülyeségnek tartom, vagy ha a filmen belül fel is rúgják őket, és itt szerintem ez történt. Mert ugyebár Banner azt mondja, hogy nem lehet megváltoztatni a múltat, csak alternatív idősíkokat hoznak létre, de... amikor Steve visszament, hogy leélje az életét Peggyvel, akkor pont, hogy megváltoztatta a múltat, és utána mégis ott volt idősen abban az idősíkban, amelyikből indult. Mert azt nehezen hiszem el, hogy mindig is ő volt Peggy férje, és Peggy csak kitalálta a történetet a férjéről, akit Amerika Kapitány mentett meg, sőt, még az Alzheimer sem fogott ki rajta, és még Steve előtt se szólta el magát, amikor meglátogatta a kórházban a Winter Soldierben. Meg igazából az, hogy Steve visszamegy a múltba, hátra hagyva a barátait, és csendben éldegél titokban, miközben mindenféle háborúk jönnek-mennek, szerintem nem igazán összeegyeztethető azzal a karakterrel, akit az elmúlt 10 évben megismertünk. Azt meg csak mellékesen említem meg, hogy Emily VanCamp- és Sharon Carter-fanként mennyire kicseszésnek érzem szegény lánnyal szemben, hogy még itt se kapott egy mondatot se, de Harleyt a Vasember 3-ból belerakták a filmbe...
Aztán felmerültek az ilyen kérdések, hogy 1, miért mentek vissza 9-10 évet, miért nem mentek vissza csak két hetet, amikor még nem pusztította el Thanos a köveket, és mind egy helyen volt a Kertben, illetve 2, miért nem mentek egyből vissza Pym-részecskéket szerezni? Igen, tudom, azért, hogy lehessen nagyon fasza kis easter eggeket és visszatekintéseket tenni a filmbe, amiken én is végig vigyorogtam, és nagyon élveztem őket, főleg, hogy Jane, Frigga és Sitwel is visszatért (de Sharonnak továbbra sem jár az a fél mondat... nagyon megutálhatták EVC-t :'D), de az ember azt hinné, hogy két akkora koponya, mint Tony és Bruce ennél jobb tervet eszel ki.
Aztán jött a végső harc, ami akkora nerdgasm volt, hogy szavakat nem találok rá, és annyira epic volt, hogy végig libabőrös voltam, de... most azt is hogy sikerült megszervezni? Pl. Falcon telepatikusan szólt Dr. Strange-nek, aki egy másik bolygón volt, hogy "figyi, addig ne nyisd ki a portált, amíg nem szóltam Steve-nek rádión, hogy majd a bal oldalán fogunk megjelenni, hogy így visszaszóljak neki azért, amiért egyszer mindig lekörözött balról"? Meg az Asgardiak alig pár perc leforgása alatt teljes harci díszbe vágták magukat, találkoztak az életben maradt társaikkal, és jöttek rögtön harcolni? Arról nem is beszélve, hogy Laura telefonszáma még öt évvel később is él, hiába nem fizette valszeg senki a számlát. (Mellesleg azt is nehéz volt elhinnem, hogy 5 év alatt annyira sem sikerült talpra állnia az országnak, hogy elvigyék a szemetet, meg ilyenek. Értem én, hogy hatalmas a gyász, meg kormányok estek szét, de azért mégis csak eltelt öt év, ilyen mértékben akkor sem állhatott meg a világ...) És akkor ott volt az A-Force-os beállás, amit ennél azért lehetett volna sokkal elegánsabban is csinálni, mert így szerintem nagyon erőltetett volt, és nem azért, mert fehér férfiként veszélyeztetve érezném magam attól, hogy nők akcióznak, hanem mert... inkább volt megmosolyogtató, mint menő. Meg a harcnál a távolságok kezelése is fura volt. Az egyik pillanatban a furgon Thanosék serege mögött van, úgyhogy nagy nehezen tudnak csak elvergődni oda a hősök, miközben Strange a másik oldalon tartja vissza a víztömeget, de a végén Tony a furgontól simán látja, ahogy Strange jelez neki.De mindennek ellenére voltak pozitívumok is, egy csomó minden, ami nagyon tetszett,
pl. a fentebb is említett visszautalások, cameók, easter eggek, az, hogy Jarvis szerepelt, és James D'Arcy játszotta, Tony családja és a temetés, Natasha és Clint jelenete a lélekkőnél, még akkor is, ha a kedvenc karakterem halálával végződött (amiért istentelenül haragszom a Russókra, akármilyen zseniális is volt az egész, mert Natasha szerintem megérdemelte volna, hogy ott legyen a végső harcnál, de hát ez van...), Wanda és Thanos harca, Gamora és Quill találkozása, majd utána Nebula beszólása a felhozatalról, meg még jó pár dolog, de nem tudtam annyira kikapcsolni az agyam, hogy csak ezekre koncentráljak a zavaró dolgok helyett, pedig eszemben sem volt keresni a filmben a hibákat a bitang jó Infnity War után.
És minden hibája ellenére napok óta a hatása alatt vagyok a filmnek. Hihetetlen, hogy egyszerűen vége ennek a korszaknak, és baromira örülök, hogy most voltam fiatal, és ott lehettem az elejétől a végéig. Szerintem bámulatos, amit a Marvel Studios lerakott ezzel a 22 filmmel az asztalra, és nem azért, mert mindegyik film olyan hű de jó lett volna, hanem mert tényleg sikerült felépíteniük egy működő, élő-lélegző filmes univerzumot, és megtölteniük azt szerethető karakterekkel és remek pillanatokkal, és csak minimális mennyiségű plot-hole-lal.
El nem tudom képzelni, hogy mit akarnak a folytatásban, és őszintén szólva, én azt se bánnám, ha nem lenne folytatás. Nem azért, mert meguntam az MCU-t, hanem mert az Infinity Saga olyan tökéletes kerek egész, hogy úgy érzem, hogy ezen csak rontani lehet, főleg, hogy az eredeti hatosnak lejárt a szerződése.
Elnézést a hosszú posztért, de ezt már napok óta ki akartam írni magamból. ^^" Cserébe itt egy szerintem zseniális montázs a majdnem teljes MCU-ról a lehető legjobb zenei aláfestéssel.
