Tomi, azért szerintem eléggé egyoldalúan fested le ezt a szituációt, azért maradjunk annyiban, hogy ezt a játékot mindig ketten játsszák.
Peter ugyanúgy folyamatosan megsebzi MJ-t, először szerelmet vall neki (amiről MJ jótékonyan tudomást sem vesz), majd visszautasítja, majd közli MJ-vel, akiről tudja, hogy párkapcsolatban él, hogy ja bocs mégsem, itt vagyok, jöjjünk össze, majd megint közli, hogy á meggondoltam magam. Az amikor MJ a Pók 3-ban szakít vele, és ő meg elkezdi pedzegetni, hogy miért van valakid? Meg lobogtatja a gyűrűt, az gyakorlatilag érzelmi zsarolás, ami nem szép dolog.
Egyszerűen ha egy emberrel egy kapcsolat (nem csak párkapcsolatra gondolok) fájdalmat okoz neki, neked, akármelyikünknek, akkor meg kell szüntetni vele minden kapcsolatot és tovább lépni, különben nincs semmi esélye soha egy értelmes párkapcsolatra, amíg itt körbetáncolják egymást azzal a ribanccal. Szóval Peter azzal, hogy vár élete nagy szerelmére és tartogatja magát neki, nem egy hősszerelmes, csupán egy hülye balf*stz, és azért most komolyan gerinc is van a világon. Szerintem mind voltunk ilyen helyzetben és meg merem kockáztatni, hogy mind értelmesebben viselkedtünk tőle.
Persze valószínűleg az emberek többsége tényleg ilyen, ezért van az, hogy a tiniket megcélzó filmek többsége nem példát mutat, hanem zsaroló, káros párkapcsolatokat mutat be (mind tudjuk melyik filmekre gondolok, ne mondjuk ki a címüket
). De mostanában, hogy sok régi klasszikust újranéztem rájöttem, hogy még ez is hihetetlenűl nagy pozitív előrelépés, hiszen sok régi filmben az a "szerelmi szál", hogy a férfi főhős, fizikai vagy lelki erőszakkal kényszeríti a nőt, vagyis ergó megerőszakolja (pl. Szárnyas Fejvadász), és semmi sem utal a filmben arra, hogy ez a viselkedés elitélendő lenne.
Kezd egyértelművé válni, hogy Ripley és Sarah Connor miért is volt olyan marha nagy dolog.
