Képregényhűnek egyik se nevezhető. Egy közel 200 éves, bizonyos szempontból elég konzervatív brit úriemberből csináltak egy amerikai születésű, fiatal 52-es utast félvámpírban, szóval a képregényhűség kb. ott bukott.
Az ellenségek szintén, Frost vhol a kimért gróf és a vérszomjas szadista Srakulaábrázolások között volt. Mondhatnám, hogy a képregény tiniverziója volt.
Ennek ellenére ütős lett. A második rész hangulatilag nagyon közel áll tényleg a v2-höz, a MAX-os sorozathoz (egy rész talán még nálunk is van abból), a modern felélesztéséhez. De én a Pengéket teljesen külön kezelném a képregénytől és anblokk a Marvel-filmektől. Egy képregény ihlette trilógia, tökös beszólásokkal és akciójelenetekkel. Nagyon keményvonalas Penge-fanok - ha lennének ilyenek - kb. olyan szintűnek tartanák, mint a LoEG-adaptálását az LXG-be, mert olyan szintű változtatás van benne (olyan irányban is), de amúgy meg... jó. Nagyon jó.