Bevallom valószínűtlennek tartom, hogy közös nevezőre tudnék jutni egy olyan emberrel, aki egy adott embercsoportra csak pejoratív jelzőt tud alkalmazni, de megpróbálom azért más szemszögből megközelíteni a gondolataimat. 
Olyan ember vagyok, aki nem fél szavakba foglalni a valóságot. Lehet finomkodni, de szerintem mindenkinek jobb a kegyetlen igazság, nem véletlenül túlérzékeny a generációm, és a következő talán még durvább. Mellesleg elég meredek a túlsúlyosokat embercsoportnak nevezni.
Nyílván egyértelmű, hogy van a pop-kultúrában egy folyamat, amiben megpróbálják ledönteni a klasszikus idealizált hős típusokat, és a helyükre egy színesebb képet beilleszteni. Ezt sokan agresszívnek tartják, mivel ezeket az új hősöket sokszor meglévőek helyére illesztik, és az egyik gyakori érv, hogy akkor miért nem új pop-kult ikonokat találnak ki, akik ilyenek. Na erre lett volna a szememben a Ready Player One egy tökéletes lehetőség, de itt most Hollywood berezelt, és visszatért a hősök idealizálására.
Abszolút van ez a folyamat, és én is agresszívnek tartom, de ez jelen esetben irreleváns. Ami általánosan történik, az pontosabban nem az idealizáció rombolása, hanem valódi embercsoportok ábrázolása hős pozícióban, akik eddig nem kerültek oda. (értsd: nem heteroszexuális fehér férfi) A tökéletlen karakterek már évtizedek óta uralják a popkultúrát.
A másik pont, hogy az, hogy én egyébként nem tartom testi hibának azt, ha egy lány teltebb az idealizálttól, az még nem jelenti azt, hogy a társadalom, vagy maga a karakter ne gondolná így. A könyvben Samantha szorongásokkal küzd, nem elégedett a külsejével, és ezért nem akar a történet végéig találkozni Wade-el. Vagyis nem legyinthetünk azzal, hogy a könyvben az csak két szám (egyáltalán miért lenne ott az a két szám, ha nem lényeges?), és úgyis Wade szemén keresztül látjuk végül, aki idealizálja őt, mert közben a karakter motivációit elég jelentősen ez határozza meg. Nyilván egy előnyös külsejű nő is lehet szorongásos, vagy hiheti azt magáról hogy nem szép (gondolom erre elég lesz az ominózus folt), bőven vannak ilyen nők a földön, de az már nem igazán ugyanaz a karakter. 
Ahogyan teljesen mást üzen az is, ha a sztori végén kiderül, hogy a nő akit addig csak egy idealizált avatárként láttál valójában is gyönyörű, mint az, hogy igazából nem az, de te ugyanúgy szereted mint addig. És az én szememben ez egyáltalán nem a "garantált az oscar" kategória, ez nem eröltetett művészfilmes so deep, csak egy szimpla egyszerű pozitív üzenet.
Dagadtnak lenni nem testi hiba, ebben egyetértünk. Nincs abban semmi, hogy valaki bármilyen okból nem foglalkozik a testével, nem kötelező. Én azt gondolom, hogy igényesség kérdése, körülbelül mint nem szakadt ruhákban járni és fogat mosni, csak nagyobb energiabefektetéssel. Nem adottság, hanem akarat kérdése, ahogy ezt a könyv is bemutatja. (Van kivétel, de elhanyagolható kisebbség.) Bárki ingyenesen elérheti a testformáláshoz szükséges tudást, és viszonylag kis anyagi áldozattal érhet el kiváló eredményt. A kövér embereknek azt sulykolni, hogy vonzók, szexisek és nem felelősek a testük állapotáért nettó hazugság, a társadalmunk mégis megteszi. Egy cseppet sem tartom szomorúnak, hogy a Ready Player One film ebbe nem száll be.
A könyvben a hangsúly a szociális kapcsolatok silányulásán és a vele együtt járó önbizalomproblémákon van. Ehhez nem szükséges csúnyának lenni. Sőt, veled ellentétben úgy látom, hogy az üzenetet éppen felerősíti, ha azt látjuk, hogy olyan emberek szoronganak a valódi emberi kapcsolatok hiánya miatt, akiknek önmagukban nem lenne rá okuk. Ez még erősebben intellektualizálja az alapvető problémát, amit aztán tényleg elég egy elhatározással ledönteni. Ez pozitív üzenet.
Szerintem ebben a kontextusban a kövérség kizárólag hitelesség kérdése, de még annak is keményen sztereotip.
Ezért érzem ezt a számodra elhanyagolhatónak tűnő módosítást jelentősnek, továbbá azt is abszurdnak tartom, hogy egy filmet csak akkor tudnánk élvezni, ha szexuális vonzódást érzünk a főhősök iránt.
A film alapvető élvezete onnan fakad, hogy azonosulunk a főhőssel, és átéljük a kalandjait és kapcsolatait a többi karakterrel. Nyomikkal senki nem akar azonosulni, sem beléjük szeretni. Nem szükséges szexuális vonzalmat éreznünk, de a jó külső rengeteget ad ahhoz, hogy lebontsa a gátjainkat, és elvesszünk a filmben.
Persze szokás azt mondani, hogy az igazi kompromisszum az amikor mindenki sz*rul jár, most a PC harcosok érezhetik azt, amit a többiek éreztek, amikor mondjuk fekete lett a Fáklya. 
Biztos vagyok benne, hogy az SJW lovagok nagyon szenvednek, amikor a főhős és a főhősnő egymásra találnak, ráadásul fehérek és csak
egy jófej fekete leszbikus nő, és két feltehetően heteroszexuális japán srác van a film központi karakterei között.
