Végre elolvastam az első Fenegyerek kötetet és azt kell mondanom, hogy igazatok volt. Ez valóban zseniális. A megrajzolás tökéletes: egyszerre művészien összetett, zavaros, de közben mégis letisztult és átlátható. A színek pedig, hogy minden tompa, már szinte fekete-fehér, egyedül Fenegyerek ruháján erős piros (de az se mindig). A karakterek megrajzolása előtt is le a kalappal: mindegyiknek meg vannak a saját ismertetőjegyei és egyedisége. Nem úgy mint az egyik ÚBA kötetben, ahol a címlapon ugyan az a fej volt az egyik női karakteren, mint ami később az egyik férfi hősre került
.
A történet meg igen erőteljes és komoly, remekül megírt szövegekkel. Az időben ugrálás is indokolt és nem önkényes. A néhány apró poén is mind a helyén van. Kedvencem a két rendőr párbeszéde
.
Pár észrevétel:
- Nagy poén volt így látni a Vezért: eddig csak Pókemberekben meg egyéb lazább sztorikban láttam és ott mindig olyan, mintha valami szupererejű izé lenne, de itt
simán megkéselték. Sokat dobott ez a sztori realitásérzetén.
- Lehet csak én vagyok ennyire perverz, de a 11. oldal 3. paneljén mi az a két mellnek látszó izé ott a háttérben?
- A 14-15-ös duplaoldalon a márkák valódiak, vagy kitaláltak? Mert ez alapján tudnám eldönteni, hogy ez egy igen jó művészi húzás, vagy szemtelen reklámfogás
.
- Mindíg vicces, amikor ugyan az a szó egyszer cenzúrázva van, egyszer meg nem: 3. oldal "szarul", 41. oldal "szarja", 80. oldal "kaki". Eből a 2. és a 3. van kicenzúrázva.
- A "Nuff Said"-es rész nem jött be túlzottan. Kicsit olyan tölteléknek éreztem, hogy az író inkább csak összedobott valamit, mert az volt az utasítás, ezért a sztori nem haladt semmit. Pedig tudnak szavak nélkül is kifejezni dolgokat, elég csak pár oldallal később megnézni Mrs Fisk hazautazását.