"Mit jelent számotokra a képregény?
Hol foglal helyet az életetekben, mennyire fontos, "hányadik"?"
Gyerekként gyűjtőszenvedély volt. Akkor még igen égett bennem a láng irántuk.
Felnőttként is gyűjtöm a Kingpin kiadványokat de nem szenvedélyből hanem nosztalgiából. Ezért is van az, hogy számomra teljesen mindegy mi történik a magazinban: megveszem, kiolvasom, elteszem.
Kivétel ez alól a Peter Parker: Pókember kiadvány: van úgy, hogy órákig elnézegetem őket. Pont a gyermekkori emlékek miatt.
Szóval a 2000-es évek kiadványai számomra hidegek.
A magyar képregénypiacról épp azok a témák, lapok hiányoznak, amik lázba tudnának hozni.
Gyerekkoromban írtózatosan sok könyvet olvastam el. Szerettem olvasni mert a komoly regényeknek mindig volt olyan mondanivalója, ami az életben támpontul szolgálhat, némi pluszt adhat vagy "tanmeseként", tanulságként szolgálhat.
Ezért imádtam a Batmant. És ezért imádok minden olyan képregényt ami a valós életről szól és a szuperképességeket leszámítva a realitás talaján áll, hétköznapi embereket, élethelyzeteket, életet tár elénk.
Hol van ma már Fantom, Köpeny és kard, Batman, XIII, Largo Winch, Megtorló?
Sehol. Sajnos.
A Fülesben megjelent képregényekről ne is beszéljek. Fazekas, Zorád munkái etalon számomra. Főleg a történelmi képregények vagy regények képregénybe ültetése.
Ha ilyen jellegű képregények lennének a piacon, amik felnőtteknek szólnának a képregények megelőznék életemben a szerepjátékokat és a stratégiai konzol játékokat.
Így viszont a képregény kb. a 7. helyen áll és életemnek csak a 10%-át teszi ki (külföldi képregények közül csak Punishert és Spectacular Spidermant vásárolok, ha kiolvasok egy magazint utána már csak hetente veszem elő ha unatkozok).
