Gőzöm sincs, mint vitáztunk már, de hogy ezt a filmet én a bemutató után nem védtem, az biztos.
De tessék. Ezt 2009. június 9-én írtam:
"Ez már nem AZ A Terminator, amit anno mindannyian megszerettünk. Nem azért, mert nincs benne sokáig Arnie, vagy nincs bőrkabát, meg napszemüveg, meg hasonló terminatoros életérzés, szó sincs erről. Semmi helyük nincs ezeknek, és nem is voltak, ennek már egy másfajta terminator feelinget kellene adnia, ha tudna. Bár eléggé unalmasan hangzik tudom, de ha így van nem tehetek mást, le kell írni: pontosan az hiányzik belőle, ami az eredetit olyan naggyá tette: James Cameron zsenialitása, és főképp vigyázó szeme a stáb többi tagja fölött. McG-ben nincs meg ez az ösztön ami a nagyoknak megvan, kreativitása a tisztes és logikus robotarzenál megteremtése után csődöt mond.
Feltűnően kijön ez olyan dolgokban, mint a néhol nagyon megbicsakló párhuzamos történetvezetés, az itt-ott röhejesen rossz vágások, a kirívó jelenetillesztés, és a hasonlóan gyenge karakterkezelés, a földobott, de le nem csapott labdák (különösen egy fontos döntéskényszer, szituáció ennek a megszenvedője, amiből csak úgy áradhatna a drámaiság, de mindez le van rendezve 2 másodperc alatt, ráadásul az is bugyuta módon, bevonva megalapozatlan, így hiteltelen cukormázzal). A tisztelet, a hatalmas lelkesedés szép dolog, emiatt nem is tudom csuklóból utálni McG-t filmje miatt, de ezt a valamit, ami Cameronban megvan ilyenekkel nem lehet pótolni. Úgy néz ki a Terminator világa is egy pontosan olyan világ, aminek remek felépítése utáni összetartásához szükséges az alkotói kreativitás, igényesség, kohézió, enélkül az egész széthullik. Jonathan Mostow után a játékos nevű McG-t is kíméletlenül maga alá temette ez a rideg, gyilkos monstrum.
A film alapvető hibája a banális történet. Nem divatból mondom, tényleg. A gyors összefoglalásától most eltekintenék, mégiscsak a harmadik kritika az oldalon ugyanazon filmről. Függetlenedjünk el a logikai hibáktól (ezt a mágikus logika szót ugyanis többször melegebb éghajlatra küldik mind a gépek, mind az emberek egyaránt), alapvetően a cselekmény váza, amire ezt a robbantáshalmazos akciót felhúzták pontosan olyan könnyen dől össze, mint a romos épület a légi Hunter Killer turbinája miatt. Vannak ráadásul olyan komoly hanyagságok a történet továbbgördítése szempontjából, hogy csak meresztettem a szemem (pl egy t600-ast elkapsz hátulról, aztán ki is van iktatva a koordináló rendszere, szerencsétlen lődöz össze-vissza? ). Ha majd egyszer újranézem, felírom majd mik szúrtak szemet így kapásból, mert volt egy pár.
A sztori primitívségével csak a párbeszédek vetekedhetnek blődségükben. Az valami fergeteges. Az emberi szívről csordogáló üres rizsa, a fölöslegesen, kínosan elpuffogtatott névtelen frázisok néha eléggé beütöttek. Nem arról van szó, hogy egy ilyen filmben nincs helye az ilyesminek. Dehogy nincs, sőt, nagyobb helye van mint gondolnánk, de ha már sikerült ilyen szövegeket írni, legalább alapokat kellett volna építeni, hogy legyen is jelentésük. Robbantásokra azonban nem lehet építkezni.
A karakterek Marcust leszámítva (úgy-ahogy) rettenetesen felszínesek, de a mellékszereplőknél még ez el is megy, ők csak végigtéblábolják a mozit, persze főként csak azért, hogy feltűnhessen egy-egy robot, de hogy a kvázi második főszereplő, John Connor is ennyire nulla karakterábrázolást kapjon? Kíváncsi lettem volna mondjuk, miért hallgatnak úgy rá a katonák, vagy valami. Azon túl, hogy tudjuk kicsoda ő, semmit nem kapunk tőle gyakorlatilag, a kényszeredett messiásszerepe kibontatlan marad, végül a korábbi John Connor kép pedig tökéletesen beleszürkül az acélhalomba, fölöttébb érdektelenné válik. Gyakorlatilag az első rész többet adott hozzá a karakteréhez úgy, hogy egy percre sem volt a vásznon! Jó példa erre a film végi (esetleg ez SPOILER!) nyársalós jelenet (OFF). John Connor, ez a név terminator rajongóként jelent nekem valamit, de ott mégsem éreztem semmit. Annak a pillanatnak hatása kellett volna hogy legyen, de semmi. Nulla. Negatív, akárcsak a játéktere."
