Azt a kis részét nem érted a dolognak, hogy abból a pénzből elkezdhettem volna egy teljesen "normális" vállalkozást is, ami vélhetőleg nyereséget hozott volna. Persze, biztos pénz nincs, de ez minden volt, csak nem üzleti befektetés. A legtöbb üzleti esetben ki tudsz szállni egy rosszul megválasztott dologból, pont a könyvkiadásnál nem tudsz, mert nincsenek eladható vagyoni tárgyaid (a könyveken kívül, de persze buktáról akkor beszélünk ez esetben, ha azokat nem veszi senki). Képregény könyveket nemigen adtak ki előttünk, vagyis még csak sejteni sem lehetett, hogy mi lesz belőle, sőt, óva intettek tőle többen is, hogy belekezdjek (aztán a Vertigók után jött az "ugye, megmondtam").
Szépen felvezetted a paninis "rést", csakhogy tévedsz. Én mindig is Pókembert akartam kiadni, és éppen a Paninitől kell a jogokat megvenni, és ők - érthetően - nem adták oda addig, amíg ők voltak a kiadók itthon. Amikor kivonultak, akkor odaadták. Ennyi a történet.
A MK: Pókember 3 kötet az én választásom volt, de például a Múlt emlékeit kifejezetten azért adtam ki, hogy a Hihetetlen Pókember megszűnése után az addigi olvasótábor ne érezze magát elhagyva, hogy addig vettek 27 számot, hirtelen meg semmi. És még egy: ha a nyereségért csinálnám, nem adtam volna át a Semicnek a Polgárháborútól a Pókembert, hisz annak a (könyves) kiadása majdnem biztosan nyereséges lett volna. Csak tudtam, hogy füzetben gyorsabb, és több történet jelenhet meg, így én visszaléptem tőle.
Megélhetési szándékom sosem volt ebből, több okból sem. Először is, a Vertigók megmutatták, mennyire nem lehet az életünket erre alapozni. Aztán, ha csak azokat a könyveket adnám ki, amik hoznak annyi nyereséget, amennyiből meg is élhetnék, akkor rengeteg félbehagyott sorozatom lenne (amit nem akarok, és itt talán te is belátod, hogy nem azért, mert szeretek könyveket szerkeszteni, hanem azért, mert van néhány száz, vagy ezer ember, akiknek csalódást okoznék vele). Nyilván hülye sem vagyok, vagyis ha valami nagyon nem megy, azt én sem erőltetem.
nem tudom hol olvastál te olyat hogy ingyen kellene valami, kifizetem az árát a terméknek
Én csak arra próbáltam utalni, hogy a képregények megjelenése közös célunk. Én is akarom, hogy legyenek, és te is akarod, hogy legyenek. Nekem van lehetőségem ezért tenni valamit, hát teszek is. Csak az valahogy úgy szokott lenni, hogy amennyiben van két embernek egy közös célja, azért az egyik tesz annyit, mint egy kiadó, a másik meg annyit, hogy beleteszi a termék árát, akkor az utóbbi ne higgye már azt, hogy még ő tesz szívességet annak, aki többet tett ugyanazért a közös célért. Ahogy a Tankcsapda gitárosa is megfogalmazta: lassan nekem kell elnézést kérnem, hogy képregényeket adok ki.
