Pedig – ha nem számítom a független munkáit – Ramos talán pályafutása addigi legkiemelkedőbb teljesítményét adta a Big Time-on. Az volt a második olyan pillanat a marveles ügyködésében, amikor azt gondoltam, hogy igen, akarom, hogy ez a rajzoló maradjon, sokáig. Az szokványos marketinges bullshit egy rajzolónál, hogy a figura a kedvence, imádja rajzolni, blablabla, de nála tényleg látszott, hogy nagyon elemében volt az egész alatt. Pókemberen előtte egyszer láttam hasonlót abban az időszakban, amikor Romita elkészítette a New Ways to Die-t. Olyan képeket, kamerakazelést és panelezést vágott le neki, mint több mint tíz éve sehol.
