Az egészhez nagy általánosságban...
A képregényre itt sokan még mindig úgy tekintenek, mint amikor valószínűleg a kilencvenes években először találkoztak vele. Mindenki hajlamos megragadni a nosztalgia miatt egy adott kornál, nem csak képregényben. Elég csak Tomira gondolni, aki nem egyszer elevenítette fel nekünk, hányszor nézett meg egy olyan filmet, aminek egyes szereplőinél nem lenne meglepő, ha már rég nagyszülők lennének.
Azonban mint szinte minden szórakoztató médiumban, a nagyközönség nem arra kíváncsi, mi volt az ő születésének környékén vagy még előtte, hanem a frissre. Gondoljatok a filmekre. A kereskedelmi adókon is mindig a nem olyan régi blockbusterek a nézettek, dvd-n és BR-en is a friss mozifilmek mennek nagy tömegben, nem a régi nagy klasszikusok. Igen, van réteg a régiekre is, idehaza elég jól megy tudtommal a Bud Spencer - Terrence Hill sorozat vagy akár a Koltai-filmek (bár ezek sikerét amíg élek, soha fel nem fogom, egyet láttál, láttad mindet, és az is sok volt). Mégsem azt halljuk dvd-s fórumokon, hogy mikor lesz itt is felújított és retusált Aranypolgár-megjelenés vagy hogy miért nem adják ki végre az Arábiai Lawrence-t szinkronosan és nem egy ősöreg VHS-ről átvett képanyaggal, hanem hogy mikor érkezik már a másfél hete mozikban bemutatott film otthoni változata.
A képregény, főleg a szuperhősös zsáner is ilyen. Lehet itt pár tucat, jó esetben pár száz nosztalgikus rajongó, akik a kilencvenes vagy nyolcvanas évekre vágynak (amúgy gondoljatok bele: akkor ezek a történetek voltak a frissek, és senki se kérdezte, hol van a kezdet, a hatvanas-hetvenes évek, csakis az új volt a fontos), de az igazán többség minél közelebb akar lenni az amerikai kiadáshoz. Csak idézzétek fel a HiPók v1-es levrovokat, havonta jött kérdés, hogy mikor lesz már Polgárháború (ami akkor ugye még szinte napi tárgyalási szinten friss volt), most meg már a Secret Invasiont hajtanák sokan.
Szavazás