Elolvastam én is, bár már ismertem a sztorit (ezért nem ütött akkorát, mint régen), jó volt nosztalgiázni. A Bűnölő kiléte számomra nem volt meglepi, mert már a
régi csodapók sorozat Venomos számában is lelőtték a poént, de ettől függetlenül a sztori tök jó, ahogy a szövegek is - Peter David nagyon tud írni.
Ez tipikusan az a kiadvány amit - a
Kraven utolsó vadászatával egyetemben - odadugnék azoknak az orra alá, akik azt gondolják, hogy a Pókember képregények gyerekesek.
A kiadvány minősége a szokásos Kingpines csúcsminőség (régen sose szagolgattam a képregényeket, de már kezdek rászokni
). Örülök, hogy egy ilyen híres történet megjelenhetett nálunk nyomtatásban.
Az nekem kicsit furcsának tűnt,hogy Pókember mennyire elvesztette a fejét,illetve,hogy a Bűnölőt csak nagy nehezen sikerült legyőzni.
Szerintem teljesen hiteles volt Pókember reakciója, nekem pont ez tetszett benne. Ha az ember közeli barátját/ismerősét megöli egy őrült, akkor a düh az első reakció, egy kanál vízben meg tudná fojtani a gyilkost. Elég empatikus alkat vagyok, nagyon is bele tudtam élni magam Pókember helyzetébe.
Ami a Bűnölőt illeti: azért volt ilyen erős, mert - ahogy a sztori végén is kiderült - egy
drogkísérlet során felturbózott ex-shield ügynök volt. Nem volt szuperereje, de egy átlagembernél szívósabb volt.
Ja, és kiszúrtam a
Charles Bronson cameot is.
Szavazás