Vegyük példának okáért a Csodapók azon számát, amely piros és kék borítóval jött ki. A saját fülemmel és szememmel voltam tanúja annak a beszélgetésnek, amit az utolsó előtti börzémen egy kb velem egykorú baráti társaság folytatott arról, hogy az egyik tagjuk megvette a kék borítósat, és azt ecsetelte, hogy nagyon kíváncsi már, hogy a piros variant milyen történetet tartalmaz.
Higgyétek el, kell az az egyértelműsítés.
Arról már nem is beszélve, hogy Miskolcon is vannak helyek, ahol fóliában vannak a kötetek kitéve, és esély sincs belelapozni, csak miután megvetted.