A marvel.comon egyszerűen behúzták a régi TOHotMU-ikat, ráeresztettek egy szövegfelismerőt, aztán kirakták, és csókolom. Ennek hála az összes létező szerkesztői és írói marhaság benne maradt Amerika Kapitány pajzsától kezdve talán még az első Póknő eredetéig is. Marveles adatbázisnak sajnos a lehető legrosszabb - és legkevésbé naprakészebb - a marvel.com. A wiki sokkal hihetőbb, mert azt legalább úgy szerkesztik, hogy olvasták az adott sztorikat. Vagy a marveldatabase.com, ott meg talán nem is engednek mindenféle marhaságot felrakni.
Ennek ellenére persze lehet, hogy éppen most ez a verzió van érvényben, amitől csak egy hajszállal lesz kisebb ökörség Hickman mostani agymenése, de nekem nagyon úgy rémlik, hogy ez a nyolcvanas évekig volt csak így, aztán a kilencvenesben, amikor megint nagy szerepet kezdett el kapni a szervezet, visszaírták az alapítását Truman idejére.
Érdekes, én épp úgy láttam, hogy végre egyszer jó poénokat ereszt el.
Heh, ízlésbeli kérdés. Nekem akkor tetszettek még inkább a poénjai, amikor rengeteget ment üresben, és csapnivaló Pókembert írt, de eszméletlen jó Peter Parkert. Ekkortájt, amikor már kezdett a szuperhősvonalba egyre jobban belemenni, már érződött, hogy alábbhagy a humor. Még a Mr. Parker Goes to... lesz talán az utolsó, amiben viccek is vannak.
A Hidra-részek valóban egyhangúak kicsit, de az messze nem 50 oldal, és amolyan szükséges rossz, mert be kell mutatni (újra) a csapatot. A felpörgés számodra a bunyót jelenti?
Az oké, hogy bemutatni, de Bendis - minden más egyéb, elég kirívó hibája ellenére - ezt jobban el tudta kapni. Straczynski Tony Starkot még úgy-ahogy érezte, de a többieknél nagyon éreztem, hogy csak szenvedett, fogalma se volt, mihez kezdjen velük, és egyszerű, üres, arctalan alakokká satnyultak.
És igen, a bunyót. A HIDRA-bázisban azért már eléggé felpörgette a dolgot, de nem esett az Ultimate-ek hibájába, hogy 5 oldalban letudja, és utána jöhet a happy end. Csak dramaturgiailag így, kötetben, nem hatott olyan jól a levezetés, mert egy nagyon gyors rész után nagyon hirtelen lassult szinte zéróra. Összességében írás szempontjából a történet arányát, a szerkezetet érzem elrontottnak. Pedig az JMS legnagyobb erőssége...