Szerzői kiadványok

[kaine]

Nem értek egyet, mivel szerintem nem ezek vannak többségben.
Ezzel a mércével egy manga csak azért mert Tokyoban játszódik, és Japán neveket használnak benne egyből "turbó-japán" lenne, míg az amerikai képregények szintén.

Értem, mire gondolsz, de nincs igazad. Ott már létezik a japán stílus, UTÁNA már bármit tehetnek bele.

Pontosan ez történik. Csak mivel még az egész iszonyúan gyerekcipőben jár ez az egész, így még nem tudni mi működik mi nem. Próbálkozni kell.

Na jó, de mennyien próbálkoznak valami magyarossal emiatt? Nem? Szuperhős képregény magyar háttérrel sosem lesz magyar képregény irányzat. Manga sem. Akik másfelé keresgélnek, azok járnak jó úton, szerintem. Persze bő 60 év lemaradással nem egyszerű olyan témát találni, amit még ne lőttek volna el. Vegyük a Hegyet, ami például (szerintem) a legígéretesebb képregények egyike itthon. Magyar stílust mégsem hozhat el akkor sem, ha 20000-n veszik meg, mert "nem több", vagy inkább nem sajátságosabb, mint mondjuk egy Vertigo képregény, vagyis egy komoly hangvételű mű, amiből sok van Amerikában, vagy a franciáknál is.

[Todd]

Értem, mire gondolsz, de nincs igazad. Ott már létezik a japán stílus, UTÁNA már bármit tehetnek bele.

Vagyis előbb jöjjön létre egy magyar képregény stílus, és utána már alkothatnánk is magyar képregényt?
Ez nekem ellentmondásnak tűnik.

Na jó, de mennyien próbálkoznak valami magyarossal emiatt? Nem?

Sokan.
Az elmúlt évek kettő legnépszerűbb, legfelkapottabb képregényes projectje is pont ezek közül került ki (Cafe Postnuclear, Nyugat + Zombik). Vagyis amúgy van erre igény.
Eddigi legjobban fizető rajzos munkám is egy csapat amcsi szuperhős utánzat elkészítése volt. Nem vagyok kifejezetten büszke rá (mert az egész úgy lett összelopkodva sok esetben megadott képek alapján), de azt hiszem, sokat elárul az átlag emberek ízléséről. Nekik EZ jut eszükbe arról, hogy képregény.

Persze bő 60 év lemaradással nem egyszerű olyan témát találni, amit még ne lőttek volna el.

Ugyanezt a néző egy több száz millió dollárból készített filmtől se várja el. Ezeket a képregényeket ingyen készítik.

Vegyük a Hegyet, ami például (szerintem) a legígéretesebb képregények egyike itthon.

Szerintem is az.

Magyar stílust mégsem hozhat el akkor sem, ha 20000-n veszik meg, mert "nem több", vagy inkább nem sajátságosabb, mint mondjuk egy Vertigo képregény, vagyis egy komoly hangvételű mű, amiből sok van Amerikában, vagy a franciáknál is.

Mennyiben, miért kellene többet nyújtani egy magyar alkotónak, mint a legkiválóbb nemzetközi képregények? Mintha csak kétféle magyar képregény készülhetne, magyarkodó, vagy olyan, ami akár nemzetközi is lehetne, akkor az meg fölöslegesen magyar. Szerintem nem is cél, hogy létrejöjjön a "magyar képregény irányzat". Csak az, hogy szülessenek jó képregények magyar alkotóktól.
Amennyiben elkészül végre a Hegy, akkor erre jó esélyei vannak.

[Pádi]

Annak örülnék, ha a magyar képregényesek nem gondolnának úgy önmagukra, mint akiknek kultúrmissziót kell létrehozniuk! Már megtették a nagy elődök, és azon műfaj életben tartásáért a Képes Kiadó igencsak sokat tett, és tesz is szerintem ezek után is!

A rejtő korcsmáros egyszeri és megismétlehetetlen. Zergéék újrázásai sem olyanok már többek szerint mint az eredeti. Ezen felül pedig nincs nagy közönsége a klasszikusoknak. Ez inkább kivétel, mintsem bevett formula, anno nem tekintettek a képregényre önálló kifejezőeszközként csak ilyenkis segédizének irodalmi művek illusztrálására, a mai embereket pedig nem fogja megfogni a fülesekben lévő agyonszövegezett adaptációk.

Tudjátok, szerintem mi a baj ezzel az egésszel? Hogy az írók görcsösen próbálnak magyar képregényt alkotni. Belekapaszkodnak mindenbe, ami magyar: posztkommunista rendszer, Budapest Kapitány, Busók (az is, igen), 7 vezér, stb. Pedig éppen ettől válik turbómagyarrá.

Marhaság, nincs görcsös ragaszkodás. És nincs turbómagyaros megitélés, én legalábbis a busóknál nem tapsztaltam ilyet a visszajelzések alapján. Magyar alkotók azért tesznek bele am unkáikba magyar elemeket mert azt ismerik, nem tehetnek bele amerikait... vagy ha igen akkor na az tényleg erőltetetté válik.  A felsorolt példák meg egyébként a jelenlegi képregényes felhozatal 10 százaléka  A titánember bár rettentesen modoros szerintem, messze áll a turbónacionálistól, a Magyar szuperhős mesék nem képregény bármennyire is szeretnénk azt hinni, tehát ez kilőve. (Hét vezér? What? )
Amit kifejezetten modorosank és túlzónak tartok az talán az X-embörök, meg Zalakapitány, na az szerintem erőltetett de...

... ezek kb a hazai képregényes felhozatal 10 százalékát se teszik ki.
Ott a munka gyümölcse, hazai helyszínek magyar szereplők, erőteljesen japán vizualitással, tetszett az embereknek, egyszer nem kaptam meg rá hogy erőltetett lenne vagy turbómagyar. Nem hozta azt a hangulatot. Ugyanez a busókkal
Szekerce és Szemerce, 5pallos, holló,  Árnyvadász, Café Postnuclear. Titkos Társaság, Firka Comics, Majomdaráló. Bőven van bennük magyar motívum mégsem turbómagyarok.
Van egy csomó hazai művünk ami amúgy nem tartalmaz magyar motívumokat, Café Racer, Vadegény, Lacrimosa, Nyugatzombik, Kalyber Joe, Hegy, 5panels antológiák, Inkább a Halál, Beatles, A Part fénye, Ten Devin.

Itt nem az alkotói görcsös ragaszkodás a probléma mert ilyen nincs. A hazai alkotók azt csinálják ami érdekli őket és  ez vagy találkozik a közönséggel vagy nem. Arányaiban ugyanannyi kiemelkedő mű van itthon is mint külföldön csak a számok mások. Tisztában vagyunk vele hogy az ameriaki lakosságnak is csak egy kis százaléka olvas képregényeket.

Másrészt meg döntsük már el hogy most az a baj ha valami tartalmaz magyar motívumokat vagy ha az ha valami külföldi minták alapján építkezik, halkan megjegyzem nicns olyan hazai mű ami ne merítkezne külföldi mintákból és/vagy ne lenne benne egy kis magyaros motívum, és ez nem ragaszkodás kérdése ez egyszerűen alkotó krédése hoghy mi hatott rá, ami a közönséget érdekelni fogja azt úgyis megveszi és kész.

Baj meg ezzel végképp nincs.

[kaine]

Értem, mire gondolsz, de nincs igazad. Ott már létezik a japán stílus, UTÁNA már bármit tehetnek bele.

Vagyis előbb jöjjön létre egy magyar képregény stílus, és utána már alkothatnánk is magyar képregényt?
Ez nekem ellentmondásnak tűnik.

Kicsit sem az, épp azt jelenti, ha annak érzed, hogy te is úgy gondolod, hogy a magyar képregény attól lesz (ha lesz), mert magyaros dolgok lesznek benne.

Az elmúlt évek kettő legnépszerűbb, legfelkapottabb képregényes projectje is pont ezek közül került ki (Cafe Postnuclear, Nyugat + Zombik). Vagyis amúgy van erre igény.
Eddigi legjobban fizető rajzos munkám is egy csapat amcsi szuperhős utánzat elkészítése volt. Nem vagyok kifejezetten büszke rá (mert az egész úgy lett összelopkodva sok esetben megadott képek alapján), de azt hiszem, sokat elárul az átlag emberek ízléséről. Nekik EZ jut eszükbe arról, hogy képregény.

Hát, tudod, itt eddig kétféle képregény volt: az irodalmi adaptáció a 70-80-as években és a szuperhős a 90-estől. Nem csoda, hogy a legtöbb embernek ez a képregény csak, meg a Garfield.

Ugyanezt a néző egy több száz millió dollárból készített filmtől se várja el. Ezeket a képregényeket ingyen készítik.

Félreértesz: nem elvárásról beszéltem. Még mindig a "magyar" irányzatról.

Mennyiben, miért kellene többet nyújtani egy magyar alkotónak, mint a legkiválóbb nemzetközi képregények? Mintha csak kétféle magyar képregény készülhetne, magyarkodó, vagy olyan, ami akár nemzetközi is lehetne, akkor az meg fölöslegesen magyar. Szerintem nem is cél, hogy létrejöjjön a "magyar képregény irányzat". Csak az, hogy szülessenek jó képregények magyar alkotóktól.

Nem ez a lényeg, ne vedd támadásnak, nem annak szánom. Nem kell többet nyújtania, hanem MÁST, ha magyar képregény stílus megalkotása a cél. Ha nem ez a cél, akkor nincs semmi baj, így van, ahogy írtad. Sokan mégis erőltetik, én csak arra írtam, hogy szerintem rossz irányba mennek. 

[Todd]

Kicsit sem az, épp azt jelenti, ha annak érzed, hogy te is úgy gondolod, hogy a magyar képregény attól lesz (ha lesz), mert magyaros dolgok lesznek benne.

Számomra a magyar képregény ennyit jelent: magyar alkotó (vagy alkotók) által írt és rajzolt képregény.
A teljes párbeszédben csak ennyit értettem e két szó alatt. 

Van egy csomó hazai művünk ami amúgy nem tartalmaz magyar motívumokat, Café Racer, Vadegény, Lacrimosa, Nyugatzombik, Kalyber Joe, Hegy, 5panels antológiák, Inkább a Halál, Beatles, A Part fénye, Ten Devin.

A Nyugat Zombik szerintem külön kategória, mivel annak viszont pont hogy KELLENE tartalmaznia magyar motívumokat, mivel az egész alapkoncepciónak ez lenne a lényege. Sajnos az eddig látottak alapján akár egy csapat kőműves is lehetett volna a főszereplő. De azért várjuk ki a végét.

És nincs turbómagyaros megitélés, én legalábbis a busóknál nem tapsztaltam ilyet a visszajelzések alapján.

Valóban nem kaptunk, de így utólag belegondolva Halmi Zsolt mohácsi története a Sándor, József, Benedek terrorszervezettel azért elég meredek volt.

[kevinkain]

Mert a szekerce inkább magyar mesés jellegű keverve egy fantasy világgal, ami meg szerintem tök jó. Mivel így minden túlzó hazafiaskodástól mentes.

Ezért is az egyik kedvencem .

Amúgy ezek a történetek hol lettek publikálva, kíváncsivá tettél?

Saját kiadásban vannak, de nem képregények, hanem könyvek. Az első kicsit rövidített változata ingyen letölthető: http://kevinkain.hu/konyvek/adorjanb-aeg1.php
Nem vagyok egy profi író, mert elég pörgősen írom le a dolgokat. A kinézetek, helyszínek körbeírásával nem szoktam sokat szöszölni . De ennek ellenére eddig csak pozitív véleményt kaptam . Épp ezért gondolkodok, hogy jó lenne kipróbálni a képregényírást, mert ott az ilyesmire nincs is szükség . Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

A képregény azért annyiban más, hogy egy grafikai leképezés kell, és ha csak nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott stílusban alkot az ember (pl. Sárdi Katinak ilyen gondjai tuti nincsenek, de attól még nagyon jók a rajzai), akkor egy hitelesen megjelenített világot kell alkotni.

Bizony, nem lehet egyszerű kitalált és valóságtól elrugaszkodott dolgokat alkotni. Mondjuk én amúgy is jobban szeretem azokat a dolgokat, amik bármennyire is sci-fi vagy fantasy, azért mégis a valóságot veszik alapul. Az elvont megvalósításért meg stílusért annyira nem vagyok oda.

Az általam felsorolt filmek nem ilyenek, csak szimplán pocsék utánzatai, az amúgy már eredetileg sem túl jó amerikai pongyola vígjátékoknak. Minden évben kijön minimum 3 ilyen, látszik rajta hogy k*rva drága volt, mert a legnívósabb helyeken van forgatva híres színészekkel, és mindegyik nézhetetlen, de ezekben is lehet Mucsi (ő a magyar Samuel L. Jackson), csak itt nem káromkodhat. Ja és valaki mindig kimondja benne a film címét.  De bármilyen művészieskedő törekvés árnyéka sem vetül rájuk.

Bizony, elég gázak az ilyen alkotások. Csak sajnos sokaknak csak az ilyen felszínes dolgok a fontosak. Meg így a legegyszerűbb összedobni valamit: kiválasztanak egy létező sémát, hozzávágnak egy kupac pénzt a rendezőhöz aztán legyen valami, amiből lehessen összevágni egy nézőcsalogató két perces előzetest .

Tudjátok, szerintem mi a baj ezzel az egésszel? Hogy az írók görcsösen próbálnak magyar képregényt alkotni. Belekapaszkodnak mindenbe, ami magyar: posztkommunista rendszer, Budapest Kapitány, Busók (az is, igen), 7 vezér, stb. Pedig éppen ettől válik turbómagyarrá. Nézzétek meg a többieket. A japán stílus a  manga. Tele van szamurájokkal és gésákkal? Csak annyiban, amennyiben a világon minden mással is. Az amerikai stílus a szuperhős. Tele van Kolumbusszal, meg hasonlókkal? Van egy szem Amerika Kapitányuk, aztán kész. Nem ATTÓL japán, vagy amerikai a stílus, hogy a nemzetiségükre utal. Egyszerűen próbálkoztak zsánerekkel, és valamelyik az adott országban marhára bejött, ezért azóta abból készül a legtöbb, illetve az adott zsáner emiatt arra az adott országra jellemző. Amíg a "magyar stílust" magyar jellemzőkre alapozzák, addig szerintem nem fog megtörténni.

Igazából kétféle szélsőség létezik: az egyiknek akármit el lehet adni, ha elég magyaros az a dolog, a másik meg egyenesen írtózik mindentől, ami kicsit is magyaros, mert az előző kategóriába tartozó emberek jutnak róla az eszébe . Így van, aki mindent elkövet, hogy magyarságot erőltessen az alkotásába, míg a másik ember meg épp ellenkezőleg: inkább tele rakja az alkotást amerikai nevekkel és helyszínekkel nehogy magyaros legyen .
A Szekerce és Szemerce a legjobb példa arra, hogy valami magyaros legyen úgy, hogy egyáltalán nem magyarkodó. De akár a Vadregényt is ide lehetne sorolni.
A Titánemberrel meg az a gond, hogy űbermagyar. Ám az alaptörténet ezt vonzza magával, így nem tudom, hogy direkt ennyire magyaros benne minden, vagy mivel ilyen magyaros alapokon nyugszik így rákényszerülnek arra, hogy magyarosak legyenek. Amúgy az benne a legviccesebb, hogy a történések nagy része meg nagyon durván követi az amerikai képregényes sémákat . Nehéz megítélni.
És ez az egész magyarkodás meg úgy általánosságban a hazafiaskodás más országokban is ezért kemény téma, mert nehéz eldönteni, hogy mi számít annak.

Talán azt lehetne jónak mondani, ami magyaros, de nem a magyarságról szól, mint az Sz&Sz. Magyar szuperhős is lehetne mondjuk egyszerűen csak Magyarországon és ennyi. Nem kellene belekeverni a magyar történelmet, a kommunizmust és egyéb dolgokat.

Amúgy a mangákban és animékben is vannak bizonyos közhelyek, amiket a legtöbb nem tud levetkőzni magáról. Ezeket meg csak akkor veszi észre az ember, ha már sokat látott. Vannak olyan elemek, amiket az első animékben zseniálisnak tartottam, mert addig csak amerikai filmeket néztem. Mostanra azonban már majdnem annyira zavarnak, mint az amerikai alkotások hülyeségei.

Viszont most már teljesen elszálltak a gondolataim, így inkább leállok .

[kaine]

Marhaság, nincs görcsös ragaszkodás.

De, több helyen látható. Nyilván nem általánosítanék, a Busóknál nem érhető tetten egyáltalán, csak maga a busók hozzák az ilyen irányú gondolatokat.

Magyar alkotók azért tesznek bele am unkáikba magyar elemeket mert azt ismerik, nem tehetnek bele amerikait... vagy ha igen akkor na az tényleg erőltetetté válik. 

Egyáltalán nem kellene így lennie. Ha már Rejtő: az ő francia idegenlégiós történetei sem hatnak erőltetettnek.

A felsorolt példák meg egyébként a jelenlegi képregényes felhozatal 10 százaléka 

Ez abszolút igaz, ezzel nem is vitatkoztam. Épp arról a 10 százalékról írtam csak. 

Számomra a magyar képregény ennyit jelent: magyar alkotó (vagy alkotók) által írt és rajzolt képregény.
A teljes párbeszédben csak ennyit értettem e két szó alatt. 

Ez tökéletesen megmagyarázza, miért beszéltünk el egymás mellett. Mert én nem, én a törekvésre gondoltam végig.

Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

Nézd a jó oldalát: ha jó író vagy, akkor sokkal könnyebb hozzá rajzolót találni, mert jó íróból van hiány inkább.

Igazából kétféle szélsőség létezik: az egyiknek akármit el lehet adni, ha elég magyaros az a dolog, a másik meg egyenesen írtózik mindentől, ami kicsit is magyaros, mert az előző kategóriába tartozó emberek jutnak róla az eszébe .

Hát ez zseniális megfogalmazás, tényleg így van. 

A Szekerce és Szemerce a legjobb példa arra, hogy valami magyaros legyen úgy, hogy egyáltalán nem magyarkodó.

Egyetértek, magyar, és mégis mentes az erőlködéstől, nekem a kedvencem volt a sorozatban.

Amúgy a mangákban és animékben is vannak bizonyos közhelyek, amiket a legtöbb nem tud levetkőzni magáról. Ezeket meg csak akkor veszi észre az ember, ha már sokat látott. Vannak olyan elemek, amiket az első animékben zseniálisnak tartottam, mert addig csak amerikai filmeket néztem. Mostanra azonban már majdnem annyira zavarnak, mint az amerikai alkotások hülyeségei.

Ez bennem is felmerült már, de én még nem láttam sokat, így ami tetszik, az nagyon tetszik, még csak ott tartok. Nemrég láttam egy új francia vígjátékot (kamaszként a kedvenceim voltak, a legviccesebbek), és az elmúlt 20 év szinte csak amerikai filmek után szörnyen jónak tűnt, hogy tök más minden benne. A mentalitás, és még a cenzúra is.

[balogh44]

Az a lényeg, hogy a továbbiakban is szülessenek olyan hazai képregények, (melyek ha eljuthatnak odáig, hogy) akár külföldi terjesztésben is, megállnák a helyüket, más nemzetiségű ember is képes lenne élvezni. Nem kell olyan "rovásírásos,csűrttörténelem, de ez biza magyar" fenhangú dologként gondolni a hazai képregénykészítésre. Akár egy indiai, kínai vagy bármilyen más, itt élő tehetséges ember is, szerintem tudna jó, élvezhető képregényt kihozni itthon, nem kell ahhoz feltétlen magyarnak lenni. Nem az a feladta egy képregénynek szerintem, hogy megtanítsa nekünk mi is a mi kultúránk, azt szerintem az iskolákban kellene erőltetni inkább. Nem, a képregény egyszerűen csak szórakoztasson, és nyújtson minél változatosabb témát, sci-fi, akció, fantasy, horror, kaland, mind mind kiaknázatlan terület, és máig nem kapsz ilyesmiket itthon az újságos standokon. Ez egy probláma, sajnos, ami nem ma fog megszűnni.

[Pádi]

De, több helyen látható. Nyilván nem általánosítanék, a Busóknál nem érhető tetten egyáltalán, csak maga a busók hozzák az ilyen irányú gondolatokat.
 

De nem mindnél, nem csak ez van, persze van ilyen is, hála az égnek van annyi lelkes alkotó mostmár, hogy lassan minden van mint a búcsúban, de nem ezek a jellemzőek a felhozatalra, csak ez a pár példa tűnik fel legelsőre, mert ez a legharsányabb. A közmegítélés meg sajnos ilyen. Az ha valaki meg se próbálja mert azt gondolja hogy namert... hát lelke rajta arra úgyse hatunk.
Maga a koncepció hangzásra ja, ezt aláírom, hozhat ilyen gondolatot a Busóknál, a kivitelezésen nagyon nagyon alaposan igyekeztünk mindig is kerülni ezt. Sőt engem igazából pont ezért is izgatott az egész mindig is. Hogy ezt hogy lehetne kivitelezni.

Egyáltalán nem kellene így lennie. Ha már Rejtő: az ő francia idegenlégiós történetei sem hatnak erőltetettnek.

Ugyanezt tudom mondani, nem ez fogja meghatározni mennyire olvassák, ha működik érdekelni fogja őket, ha nem és rossz, akkor tök mindegy mennyire dolgozik magyar motívumokkal. Lehet jól is lehet erőltetetten is csinálni. Nem kell így lennie, de nem is baj ha így van, nem itt van a kutya elesve. Szerintem. Egyébként tudtommal rejtőnek köze volt a légióhoz, szal ő is saját dolgokból merített, itt is csak ennyiről van szó és ha jól csinálják nem baj. Ha meg rosszul, akkor sem annyira szignifikáns.Nem azért nem fognak magyar képregényt olvasni mert van a felhozatalban két-három túlmagyar, alapból képregényt olvasni annyira nem menő. Magához a mentalitáshoz kéne felnöveszteni a következő generációkat.

Ez abszolút igaz, ezzel nem is vitatkoztam. Épp arról a 10 százalékról írtam csak. 

Pontosítok, a magyar felhozatal 10 százaléka. Az a tíz százalék meg szerintem nem baj ha erőltetett. Vagyis inkább azt mondanám, vegyesebb ahhoz képest az összkép mintsem hogy ez ennyire mérvadó lenne.

Nézd a jó oldalát: ha jó író vagy, akkor sokkal könnyebb hozzá rajzolót találni, mert jó íróból van hiány inkább.

Én konkrétan mázlista vagyok ilyen téren emiatt. /szerény

Valóban nem kaptunk, de így utólag belegondolva Halmi Zsolt mohácsi története a Sándor, József, Benedek terrorszervezettel azért elég meredek volt.

NAIGEN! Ott rezgett a léc!
Deaztán Karina meg Gábor szépen visszakanyarintották.

[Todd]

Egy dolgot magyarázzatok még el nekem így a végére, ha abban nagyrészt már egyetértünk, hogy nem minden képregény ilyen, sőt valszeg csak egy kisebb szelete, amire ahogy Kaine írta teljesen logikus, hogy van olvasói igény. Akkor ez miért zavar ennyire mindenkit és mégis miért kell azonnal arról, hogy Hazai képrregény, ERRE a kis szeletre asszociálni, nem lehetne néha, csak picit a változatosság kedvéért a maradék 90%-ról beszélgetni?  Naná, hogy zavaró.

Saját kiadásban vannak, de nem képregények, hanem könyvek. Az első kicsit rövidített változata ingyen letölthető: http://kevinkain.hu/konyvek/adorjanb-aeg1.php
Nem vagyok egy profi író, mert elég pörgősen írom le a dolgokat.
Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

Persze azt értettem, hogy itt könyvekről van szó, majd megnézem.

A kinézetek, helyszínek körbeírásával nem szoktam sokat szöszölni . Épp ezért gondolkodok, hogy jó lenne kipróbálni a képregényírást, mert ott az ilyesmire nincs is szükség .

Nem, tököljön csak vele szegény rajzoló.

Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

Ez tény.

Igazából kétféle szélsőség létezik: az egyiknek akármit el lehet adni, ha elég magyaros az a dolog, a másik meg egyenesen írtózik mindentől, ami kicsit is magyaros, mert az előző kategóriába tartozó emberek jutnak róla az eszébe . Így van, aki mindent elkövet, hogy magyarságot erőltessen az alkotásába, míg a másik ember meg épp ellenkezőleg: inkább tele rakja az alkotást amerikai nevekkel és helyszínekkel nehogy magyaros legyen .

Az olvasói prekoncepciókkal nem tudok mit kezdeni. A Testvérekben nem azért van Budapest (amúgy egyszer se mondják ki), mert missziózom hanem mert a saját életemről rajzolok. A mostani urban Fantasy képregényem is Budapesten játszódik, és biztos nagyon turbó magyar lesz sokaknak, mikor elhúz a 9-es villamos mellett egy 1970-es Ford Mustang.

Bizony, nem lehet egyszerű kitalált és valóságtól elrugaszkodott dolgokat alkotni. Mondjuk én amúgy is jobban szeretem azokat a dolgokat, amik bármennyire is sci-fi vagy fantasy, azért mégis a valóságot veszik alapul. Az elvont megvalósításért meg stílusért annyira nem vagyok oda.

Saját példa, az említett Mustang. leírod egy könyvbe, hogy a főhős beindítja a motort és eltekeri a rádiót, ennyi. Képregénybe ugyanez, órákon át keresek refi képeket egy ilyen típusú Mustang műszerfaláról (nem a kormányon van a slusszkulcs helye, hanem középen a műszerfal alatt), meg hogy kiderítsem gyárilag milyen rádió van benne. Biztos, hogy az olvasók 90% nem fogja tudni, de attól még azt akarom, hogy hiteles legyen.

Az a lényeg, hogy a továbbiakban is szülessenek olyan hazai képregények, (melyek ha eljuthatnak odáig, hogy) akár külföldi terjesztésben is, megállnák a helyüket, más nemzetiségű ember is képes lenne élvezni.

A magyar helyszín, nem zavarja őket a történet élvezhetőségében. Kaptam már visszajelzést francia, amerika, spanyol stb. olvasóktól.
Elvégre a magyar néző is tud olvasni, vagy nézni számára tök ismeretlen kultúrákban játszódó történeteket is.

Egyáltalán nem kellene így lennie. Ha már Rejtő: az ő francia idegenlégiós történetei sem hatnak erőltetettnek.

Vajon miért nem?
"Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött)."
Ezt írtam a legelején, hogy mindenki arról tud írni, amiben van tapasztalata, most azért a magyar alkotók nagy többsége még nem járta be a világot. Számomra a mostani filmgyártás egyik fő rákfenéje is pont az, hogy olyan alkotók készítik a filmeket, akikben már nincsen meg a régi lelkesedés, csak láttak ilyen típusú filmeket. A régi Jurassic Parkot egy biológus írta, a mostanit valaki, aki látta a régi Jurassic Parkot. Gondolom érted a különbséget.
Mondjuk ez nekem mániám. Az szerintem ne is akarjon horror képregényt készíteni, aki nem látott még embert belülről, vagy darabokban.

Nézd a jó oldalát: ha jó író vagy, akkor sokkal könnyebb hozzá rajzolót találni, mert jó íróból van hiány inkább.

Ez nincsen így. Mármint nem a miből van hiány részére gondolok. Pontosabban, ha író vagy, és van sok pénzed, tuti találsz rajzolót, míg ha jó rajzoló vagy, íróból túlkínálat lesz egy idő után.

[Pádi]

A kinézetek, helyszínek körbeírásával nem szoktam sokat szöszölni .  Épp ezért gondolkodok, hogy jó lenne kipróbálni a képregényírást, mert ott az ilyesmire nincs is szükség . Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

De van, vagyis lehet, rajzolóra válogatja, de képregényíróként jobb esélyeid vannak ha tudják rólad hogy képes vagy alkalmazkodni a rajzoló igényeihez, van aki kifejezetten igényli a részletes kidolgozást, valaki pedig jobban szereti maga megtervezni a hátterét az egésznek, alkotóra válogatja. Egy képregény elkészítésénél ha közös munka van író és rajzoló között, a rajzoló igényeit kell figyelembe venni mivel a  rajzoló a fontosabb fele a munkának, kicsivel, de fontosabb, író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

[kaine]

Akkor ez miért zavar ennyire mindenkit és mégis miért kell azonnal arról, hogy Hazai képrregény, ERRE a kis szeletre asszociálni, nem lehetne néha, csak picit a változatosság kedvéért a maradék 90%-ról beszélgetni?  Naná, hogy zavaró.

Nem beszélgetünk a többiről is? Csak ez talán egységesebb téma, vagy többször felmerül.

Vajon miért nem?

Amennyire én tudom, ez találgatás, semmi bizonyíték nincs rá. De azért nagyon erős lenne azt mondani, hogy minden író csak a saját környezetéről tud írni. Mert akkor következő tanúnak hívom Karl Mayt.

Az szerintem ne is akarjon horror képregényt készíteni, aki nem látott még embert belülről, vagy darabokban.

Ne már. A horror elengedhetetlen eleme a trancsírozás? Épp a legrosszabbakban vannak ilyenek.

Pontosabban, ha író vagy, és van sok pénzed, tuti találsz rajzolót, míg ha jó rajzoló vagy, íróból túlkínálat lesz egy idő után.

Íróból lesz túlkínálat, mert mindenki vele akarja megrajzoltatni a sztoriját, de én jó írót mondtam. Abból van hiány.

író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

Ezzel nem értek egyet. Peter David írta, hogy szöveg nélkül nem képregényt csinálsz, hanem képeskönyvet.

[kevinkain]

Csak sajnos íróként sokkal nehezebb rajzolót találni, mint fordítva.

Nézd a jó oldalát: ha jó író vagy, akkor sokkal könnyebb hozzá rajzolót találni, mert jó íróból van hiány inkább.

Alapvetően igaz, csak két okból mégsem ilyen könnyű a helyzet.
Az egyik, hogy alapból bizonyítani kell: míg valaki nem ír egy jó képregényt, addig nem fogják jó képregényírónak tartani (mellesleg jogosan) és ezért nehezen talál rajzolókat, de míg nem talál rajzolót, addig nem tud képregényt csinálni, így nem is tud bizonyítani. Ördögi kör .
A másik ok pedig, hogy nagyon sokan az írást nem tartják nagy dolognak. Ezt főleg a mai dalszövegeknél figyeltem meg, de általánosságban levetíthető minden másra is: ha valaki alkot valamit, akkor a hozzá tartozó írási részt ő akarja csinálni, mert az ilyesmit a legtöbben könnyűnek vagy a munkához tartozó szükséges rossznak tartják.
De azért reménykedek . Részben ezért is próbálom minél jobban elterjeszteni a könyveim, mert akkor talán idővel képregényt is alkothatok .

Az a lényeg, hogy a továbbiakban is szülessenek olyan hazai képregények, (melyek ha eljuthatnak odáig, hogy) akár külföldi terjesztésben is, megállnák a helyüket, más nemzetiségű ember is képes lenne élvezni.

A Titánembert leszámítva szerintem minden eddigi magyar képregényt, amit olvastam simán élvezhetne egy külföldi is.

Ugyanezt tudom mondani, nem ez fogja meghatározni mennyire olvassák, ha működik érdekelni fogja őket, ha nem és rossz, akkor tök mindegy mennyire dolgozik magyar motívumokkal. Lehet jól is lehet erőltetetten is csinálni.

Szerencsére ez legtöbb esetben igaz. Viszont épp a magyar motívumok azok, amikre nem az. Megint egy zenei példával jönnék, ha nem haragszotok meg az OFF-ért .
Egyszer odatévedtem egy hungarista zenekar koncertjére és hihetetlenül rossz volt: béna, közhelyes zene, a szöveg pedig annyira rossz volt, hogy egy idő után már rímet se találtam, mert nekik sokkal fontosabb volt, hogy kimondják: "Isten szent népe a magyar", minthogy rímeljen.
Ez a legnagyobb gond a túlzott magyarkodással: a kreativitás rovására megy, mert a vérmagyaroknak mindent el lehet adni, ami magyaros, mert a legtöbbjüket nem érdekli a színvonal, csak a magyaros érzés.

A kinézetek, helyszínek körbeírásával nem szoktam sokat szöszölni . Épp ezért gondolkodok, hogy jó lenne kipróbálni a képregényírást, mert ott az ilyesmire nincs is szükség .

Nem, tököljön csak vele szegény rajzoló.

Így van .

Saját példa, az említett Mustang. leírod egy könyvbe, hogy a főhős beindítja a motort és eltekeri a rádiót, ennyi. Képregénybe ugyanez, órákon át keresek refi képeket egy ilyen típusú Mustang műszerfaláról (nem a kormányon van a slusszkulcs helye, hanem középen a műszerfal alatt), meg hogy kiderítsem gyárilag milyen rádió van benne. Biztos, hogy az olvasók 90% nem fogja tudni, de attól még azt akarom, hogy hiteles legyen.

Tény: sokkal nagyobb munka lerajzolni valamit, mint leírni. Bár én is van, hogy órákig elnetezgetek, nehogy hülyeségeket írjak le .

Egy képregény elkészítésénél ha közös munka van író és rajzoló között, a rajzoló igényeit kell figyelembe venni mivel a  rajzoló a fontosabb fele a munkának, kicsivel, de fontosabb, író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

Ez is tény, hogy író rajzoló nélkül nem tud képregényt csinálni, de fordítva igen. Max a történet lesz gyenge, ha a rajzoló nem tud olyan jól írni mint rajzolni . Bár közös munka nem csak képregényeknél van, hanem munkahelyeken, zenekaroknál... Azonosulni kell a másik igényeihez és megtalálni a középutat.
Mondjuk már bánom, hogy nem tanultam meg jól rajzolni. Kiskoromban elég ügyes voltam, de aztán abbahagytam. Már 20 éve semmit nem rajzoltam, így meg már nem sok értelme lenne újrakezdeni. Viszont tuskihúzást vagy színezést szerintem simán rám lehetne bízni .

[petshop]

No csak gyorsan a (számomra) legfontosabbakra reagálnék.

  Akkor ez miért zavar ennyire mindenkit és mégis miért kell azonnal arról, hogy Hazai képrregény, ERRE a kis szeletre asszociálni, nem lehetne néha, csak picit a változatosság kedvéért a maradék 90%-ról beszélgetni?  Naná, hogy zavaró.

Hát azért, mert ez a legszembeötlőbb, leglátványosabb, legerőteljesebb (nem a száma, aránya alapján). Mert erre a témára mindenki felfigyel, érzékeny rá. Mert meg az utóbbi pár évben nagyon erősen ráirányítódott a figyelem erre a magyarkodásra, csakhogy ezt összemossák a szélsőségesekkel. (Kb. olyan, mint hogy aki szakállas, és arab, az biztos terrorista.) Pedig külön dolog.
  De visszakanyarodva, most gyakorlatilag ez a magyar stílus, mert mik vannak még? Az erőltetetten, nagyon bénán az amcsi képregényeket másoló cuccok, a kevésbé magyarkodó, de nosztalgiára (kommunizmus) építő cuccok, a művészieskedő, néha (legtöbbször) értelmezhetetlen alkotások, viccesnek szánt (néha talán az is) kis hülyülések, és az úgymond egyedi, komolyabb dolgok. Az utóbbi, aminek nagyobb számban kéne lennie, - ha a magyar képregényeket nemzetközileg is komolyabban szeretnénk elismertetni - szerintem kb. 10%-a lehet az összes termésnek. Ez a 10% ami ér valamit. Szvsz.
Persze mehet a többi is, de alapvetően egy minőségi szűrésre, lemorzsolódásra lenne nagy szükség, mert olyan kiadványokat is láttam/látok nem kis számban, amitől csak a kedvem megy el a képregényektől. Amiket én szégyellném magam, ha úgy kiadnék. Nézd meg, nekem saját kiadású kiadványom nem is volt (most az más kérdés, hogy az utóbbi években esélyem sem volt bármi sajátot alkotni, csak gondolkodni, tervezni), mások meg 14 évesen már kiadnak "valamit". Kéne egy "kis" önkritika a magyar színtérre, mert néha olyan dolgok jelennek meg, amik csak az összminőséget húzzák le, de nagyon.

író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

Ezzel nem értek egyet. Peter David írta, hogy szöveg nélkül nem képregényt csinálsz, hanem képeskönyvet.

Innen látszik, hogy nem vagy alkotó. Ha van egy jó ötleted, hajrá rajzold meg, add ki. És tegye meg ezt egy rajzoló. Szerintem melyik lesz inkább képregény? Sajnos ez a hozzáállás sokszor, hogy a rajzolót semmibe veszik, pedig ő a "néger", a munkás a képregény létrehozásánál.

Ne már. A horror elengedhetetlen eleme a trancsírozás? Épp a legrosszabbakban vannak ilyenek.

Mondja ezt a zombirajongó. 

[Pádi]

író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

Ezzel nem értek egyet. Peter David írta, hogy szöveg nélkül nem képregényt csinálsz, hanem képeskönyvet.

Én meg nem értek egyet Peter Daviddel. És általában ki is szaladok a világból az agyonnarrált és belsőmonologizált történeteitől.
A Marvel pluszban megjelent she-hulkja rendesen le is fárasztott. A képregénynek pont az a lényege szerintem hogy amit lehet mondjon el vizuálisan, ha történetesen nem igényel ez beszédet, attól még az nem lesz kevésbé képregény.
Szal attól hogy Peter david ezt gondolja szerintem még nem lesz ez így.

Egy képregénnyel vizuálisan is tudsz történetet mesélni szöveg nélkül ugyanúgy igényle panelkezelést perspektívákat, beállításokat, elhelyezésket, ez is ugyanúgy a történetmesélés formája, persze ehhez a rajzolónak tudnia kell "képregényül". Egy képeskönyv meg nem feltételezi önmagában az hogy a benne rejlő képek egymást követve egy történetet alkotnak.

[kaine]

Innen látszik, hogy nem vagy alkotó. Ha van egy jó ötleted, hajrá rajzold meg, add ki. És tegye meg ezt egy rajzoló. Szerintem melyik lesz inkább képregény?

Mennyitől számít alkotónak valaki? Mert 5-6 képregényem már elkészült. Nem vagyok jó író, az egy dolog, de próbálkoztam én is.

Ne már. A horror elengedhetetlen eleme a trancsírozás? Épp a legrosszabbakban vannak ilyenek.

Mondja ezt a zombirajongó. 

Oké, az egy más kategória. 

Én meg nem értek egyet Peter Daviddel. És általában ki is szaladok a világból az agyonnarrált és belsőmonologizált történeteitől.

Természetesen szíved joga, de nagyjából 40 éve van az élvonalban, szóval azért én hiszek annak, amit a szakmáról mond.

A képregénynek pont az a lényege szerintem hogy amit lehet mondjon el vizuálisan, ha történetesen nem igényel ez beszédet, attól még az nem lesz kevésbé képregény.

Ez oké, de az író továbbra sem kikerülhető. Ha jó az író, és olyan sztorit talál ki, amit el lehet mondani 80%-ban vizuálisan, akkor írja meg úgy a történetét. Attól, hogy valaki megtanult rajzolni, még nem tud képregényt készíteni, legfeljebb "annak látszó tárgyat". Erről írt Petshop az imént.

Egy képeskönyv meg nem feltételezi önmagában az hogy a benne rejlő képek egymást követve egy történetet alkotnak.

Valójában nem képeskönyvet mondott, hanem pin-up albumot.

[petshop]

Mennyitől számít alkotónak valaki? Mert 5-6 képregényem már elkészült. Nem vagyok jó író, az egy dolog, de próbálkoztam én is.

Az első jó pont, ha nem nézi nullába a rajzolót, az (elvileg) alkotóTÁRSÁT. Mert aki olyat mondd, hogy író nélkül nincs képregény, az szerintem nem sokat ért a képregényhez. Alapból vizuális műfaj, a végterméknél a kinézet az első. Az meg nem az író munkája.
És most nem a minőségről beszéltem, egy jó képregényhez persze jó író is kell.

Ez oké, de az író továbbra sem kikerülhető. Ha jó az író, és olyan sztorit talál ki, amit el lehet mondani 80%-ban vizuálisan, akkor írja meg úgy a történetét. Attól, hogy valaki megtanult rajzolni, még nem tud képregényt készíteni, legfeljebb "annak látszó tárgyat". Erről írt Petshop az imént.

Itt megint az van, hogy lenézik a rajzolót, és agyatlan gépként kezelik, aki "csak" rajzolni tud. Miért ne tudna egy rajzoló jó képregényt készíteni? Sokkal jobbat tudna éppenséggel, mintha egy jó író megrajzolná a saját történetét.
Vannak példák rá: Frank Miller is rajzolóként kezdte, Mignola, McFarlane is, Larsen is... meg szerintem csomóan, akik nem jutnak most hirtelen az eszembe.
Azt sokan elfelejtik, hogy egy rajzoló 10-20 évig tanulja a szakmát, míg egy írónak nem kell enny,i van aki elvégez egy kurzust, oszt' annyi. Meg valljuk be, a képregényírás nem a szépirodalom krémje. Jól kell benne történetet elmesélni, de nem sok Dosztojevszkij-i minőségű alkotás van köztük. Kivéve persze szerelmemet, Alan Moore-t, az őrült zsenit. 

[kevinkain]

író nélkül lehet képregényt csinálni, rajzoló nélkül nem.

Ezzel nem értek egyet. Peter David írta, hogy szöveg nélkül nem képregényt csinálsz, hanem képeskönyvet.

Innen látszik, hogy nem vagy alkotó. Ha van egy jó ötleted, hajrá rajzold meg, add ki. És tegye meg ezt egy rajzoló. Szerintem melyik lesz inkább képregény? Sajnos ez a hozzáállás sokszor, hogy a rajzolót semmibe veszik, pedig ő a "néger", a munkás a képregény létrehozásánál.

Nem tudom honnan jött ez a negatív tapasztalat, de szerintem pont ellenkezőleg van így: a képregényeknél a rajzoló legalább annyira fontos, mint az író, mert ha gagyi a történet, akkor még lehet gyönyörködni a rajzban, de ha a rajz rossz, akkor igen fárasztó végig olvasni a sztorit az bármennyire is jó.

De ez is több mindentől függ. Egyetlen ember is csinálhat jó képregényt, hogy mindent ő csinál, de az ritka, hogy valaki sok mindenben kiemelkedő. Tegyük fel valaki jól rajzol, még nem biztos, hogy jól el tud mesélni egy történetet a rajzaival. De még ha valaki jól el tud mesélni egy sztorit rajzokkal, az még mindig nem jelenti azt, hogy jó történetet is tud írni.

Szerintem egy képregényolvasó se gondolja ezt a rajzolókról, hogy csak munkások. Amelyik író meg így gondolkodik azzal nem kell együtt dolgozni . Majd változtat a véleményén és a hozzáállásán, ha azon kapja magát, hogy senki nem rajzolja le a történeteit .

Mert aki olyat mondd, hogy író nélkül nincs képregény, az szerintem nem sokat ért a képregényhez. Alapból vizuális műfaj, a végterméknél a kinézet az első. Az meg nem az író munkája.
És most nem a minőségről beszéltem, egy jó képregényhez persze jó író is kell.

Ezzel viszont nem értek egyet, mert író nélkül valóban nincs képregény . Persze az író lehet egy személyben a rajzoló is, vagyis ha összefüggő történetet mondanak el a képek, akkor már a rajzoló az író . De ahogy eddig is mondtam, attól hogy valaki jól rajzol még nem lesz jó író.

Itt megint az van, hogy lenézik a rajzolót, és agyatlan gépként kezelik, aki "csak" rajzolni tud. Miért ne tudna egy rajzoló jó képregényt készíteni? Sokkal jobbat tudna éppenséggel, mintha egy jó író megrajzolná a saját történetét.
Vannak példák rá: Frank Miller is rajzolóként kezdte, Mignola, McFarlane is, Larsen is... meg szerintem csomóan, akik nem jutnak most hirtelen az eszembe.

Ebből a hozzászólásodból viszont nekem az jön le, hogy te úgy állsz az írókhoz, mint ahogy szerinted a rajzolókhoz állnak az írók. Persze, hogy a képregény nem a szépirodalom csúcsa, de az írás nem abból áll csak, hogy leír az ember dolgokat. Az írás abból áll, hogy kitalál történeteket, helyszíneket, karaktereket, konfliktusokat, párbeszédeket, vezeti a történetet, fordulatokat talál ki, gondolatokat fogalmaz meg... Az író nem azt csinálja, hogy van egy kép és aztán beleír valamit a buborékba.

És biztos van a fordítottjára is példa, hogy valaki íróként kezdte aztán rajzolásba is belefogott .

Ne sértődj meg, mert nem azért mondom, de szerintem ha azt szeretnéd, hogy az írók ne nézzék le a rajzolókat, akkor annak az első lépéseként azt kéne tenni, hogy nem kell lenézni az írókat .

[Todd]

Nem beszélgetünk a többiről is? Csak ez talán egységesebb téma, vagy többször felmerül.

Nem. Nézd csak meg a topicot, mielőtt beindult ez a vita.

De azért nagyon erős lenne azt mondani, hogy minden író csak a saját környezetéről tud írni. Mert akkor következő tanúnak hívom Karl Mayt.

May esetében szerintem azért működött a dolog, mert egy olyan világról írt, ami a mániája volt, és ezt feltöltötte a saját életéből merített elemekkel. Neki ebben volt tapasztalata, mivel ez a téma foglalkoztatta mindig.
Az nem biztos, hogy Rejtő volt légiós, vagy ha volt is, csak igen rövid ideig, de hogy körbeutazta a világot és leírta amit látott hallott (sok esetben másoktól). És azok pont ezért működnek, mert olyanok is, mintha egy tapasztalt haramia mesélné neked egy kocsmában, a mesélés stílusának minden túlzásával együtt.
Viszont akkor abban mindenképpen igazad van, hogy nem csak feltétlenül az első kézből szerzett tapasztalat lehet ilyen esetben mérvadó, elvégre nem hiszem, hogy sok cowboy vagy légiós írt könyvet, de mindenképpen komoly utánajárást igényel. Szerintem az hogy valaki megnézett róla pár filmet mindenképpen kevés. Én például, biztosan nem tudnék vadnyugatos képregényt írni, vagy az olyan is lenne.
Mondjuk pl. Stan Leeék össze vissza kapkodtak minden témához, ami éppen eszükbe jutott.
Valszeg ez egy összetett téma, amit nem fogunk itt megoldani, de enekm minden kedvenc alkotóm olyan valaki, akinek személyes kötődése van a munkáihoz. James O Barr a barátnője haláláról írta a Hollót, Likó Marcell esetében a széthulott család és a drogfüggőség, David Bowienál a bátyja skizofréniája miatt lett az őrület az egyik központi téma. Az Apja Lányát is Kevis Smith lányának a születése ihlette. Ezért szól ennyi alkotás magáról az alkotás menetéről.
Nem tartom egyébként azt sem kizártnak, hogy azokat az alkotókat, akiknél nem tudjuk ezt a kapcsot rávágni, szimplán csak nem ismerjük eléggé jól.

Az utóbbi, aminek nagyobb számban kéne lennie, - ha a magyar képregényeket nemzetközileg is komolyabban szeretnénk elismertetni - szerintem kb. 10%-a lehet az összes termésnek. Ez a 10% ami ér valamit. Szvsz.

De ez szerintem mindennél ugyanígy van. Filmek könyvek, képregények. Csak itt kisebbek a számok, évente 100 képregényből van 10 jó. Amerikába meg mondjuk 10.000-ből 1000.

Persze mehet a többi is, de alapvetően egy minőségi szűrésre, lemorzsolódásra lenne nagy szükség, mert olyan kiadványokat is láttam/látok nem kis számban, amitől csak a kedvem megy el a képregényektől.

Magyarul cenzúra, azt hogyan, és miért? Milyen alapon tiltanád meg valakinek, hogy mit csináljon szabadidejében, majd mire költse a pénzét. A lemorzsolódás természetesen kialakul, ha nem üt meg egy mércét, nem fogják venni a kiadványait, vagy negatív kritikákat kap.

Tény: sokkal nagyobb munka lerajzolni valamit, mint leírni. Bár én is van, hogy órákig elnetezgetek, nehogy hülyeségeket írjak le .

Sok más galiba adódhat az írásnál, más műfaj a kettő. Én például nem tudok kifejezetten jól írni. Habár Novella írással én se próbálkoztam már jó régóta.

[Pádi]

Természetesen szíved joga, de nagyjából 40 éve van az élvonalban, szóval azért én hiszek annak, amit a szakmáról mond.

Ez meg a te szíved joga de szakmán belül se osztja ezt mindenki, én például ebben inkább értek egyet Slottal és Capulloval.

Ez oké, de az író továbbra sem kikerülhető. Ha jó az író, és olyan sztorit talál ki, amit el lehet mondani 80%-ban vizuálisan, akkor írja meg úgy a történetét. Attól, hogy valaki megtanult rajzolni, még nem tud képregényt készíteni, legfeljebb "annak látszó tárgyat".

Dehogynem. A jelenlegi képregényrajzolók nagy része simán tud író nélkül is képregényt rajzolni, az más kérdés hogy milyet, de tud, és a végeredmény képregény lesz. Ezzel nem kérdőjelezem meg az író létjogosultságát. Persze hogy egy mezei rajzoló nem fog tudni magától képregényt csinálni, mert nem tanulta meg, hogy kell, aki viszont képregényrajzoló az általában megtanul történetet is mesélni. Az író viszont nem tanul meg rajzolni. Szóval a munka nagyobb része a rajzolóé. És eddig se állítottam mást hogy ne lenne mind a kettő fontos, csak a rajzoló munkája kicsit fontosabb és több általában.

Erre tudok hozni egy nagyon jó hazai példát. Pinkhell, az elején csak rajzolók voltak, elég vegyes is volt a kiadvány színvonala de volt benne jó is, de ők pl csak grafikusok nem írtak forgatókönyvet (technikailag persze igen, storyboard készült, de az meg nem forgatókönyvírói dolog, igényli a vizualitást) és amit csináltak képregény volt. Aztán persze lett náluk forgatókönyvíró is, és jobb is lett a cucc.

De egy rakat forgatókönyvírónak nem lesz képregénymagazinja, semmilyen, ha nincs rajzoló.