Atyavilág Tomi!
Megkaptam én is... gyönyörű... nincs rá jobb szó!!!
Nem lehetne ebből jövőre két szám? De most komolyan...
Sajnos nemigen. Belerokkannék, ha évente kétszer kellene ekkora mennyiséget lefordítani, megszerkeszteni egyszerre. Talán majd később, amikor már kevesebb lesz benne valamivel a szöveg.
Először is BUÉK!
Végigolvastam, valóban brutál mennyiségű szöveg, nem semmi munka lehet.
"Bájos" történetek, és alapvetően tetszettek is, de én a 80-as évek Pókemberét szeretem inkább, ahhoz képest itt a felesleges szájalás és a bugyuta monológok viszik el a szöveg nagy részét. Egyértelmű, hogy ezt a munkát csak "szerelemből" lehet csinálni, gazdaságosnak biztosan nem mondható.
Annak ellenére, hogy többekkel egyetemben én magam is többször bíráltam a modern kori képregényeket a dupla oldalas szöveg nélküli képek miatt, de most ezt a PPP 2015-ös különszámot olvasva belátom, hogy sokszor a kevesebb több
.
Ami tetszett ezekben a sztorikban, hogy Pókember győzelme sokszor nem a pókerejével függött össze, hanem valami tudományos ismeret kellett hozzá, és még vették a fáradságot arra is, hogy elmagyarázzák, hogy egy szuperbűnöző hogyan szerezte az erejét vagy a csodálatos szerkezeteit. Igazi sci-fi helyenként.
Sajnos azonban az is igaz, ha egy történetet olvastál, ismered az összeset. Ugyanarra a sémára megy. Rengető, Gólyaláb, tökmindegy.
Szuperbűnöző, rabol. magyarázat hogy szerezte a szuper ruháját, szájalás, Pókember vereség-bénázás, PP családi baráti szál, fordulat, szájalás, ravasz győzelem, magánéleti szál, 90%-ban siránkozás, bénázás a magánéletben, 10%-ban minden jóra fordul. Ez a recept Stan Lee-től. Képes akárhányszor ellőni
.
És az is igaz amit itt a fórumon olvastam pár éve, hogy Pókember a legtöbbet nyavajgó szuperhős, ezzel egyetértek, legalábbis a 60-as években biztosan.